Császár Előd - Késő dalszöveg (lyrics)
[Császár Előd - Késő dalszöveg lyrics]
Annyi mindent nem ismertem még
Annyi mindent nem mutattam még
Annyi minden várt valahol rám még
Lesz e majd még hang a zongorán
Lesz e ha a kedvem nem találna rám
Lesz e majd aki hasonlíthat még rám
Látod félek a holnapoktól még
Hol van menedék, mondd hol van a menedék
Azt ami fáj hova rejthetem el
Még annyi mindent szeretnék
Képzeld, ha vissza kapnám most a tegnapot
Visszahoznék mindent ami volt
Mind ami volt késő úgy félek ennyi volt
Cinkosunk volt minden egyes szó
Cinkosunk volt minden ami jó
Rám kiáltott minden áruló
Minden egyes szó fájt úgy fájt
Nem talált rám csend még soha tán
Meggyötört a múlt és a magány
Néma éjben elveszett a fény
Nem talál már rám
Látod félek a holnapoktól még
Hol van menedék, mond hol van a menedék
Azt ami fájt mondd hova rejthetem el
Még annyi mindent szeretnék
Képzeld, ha visszakapnám most a tegnapot
Visszahoznék mindent ami volt
Minden ami volt, de késő (ohh)
Úgy félek ennyi volt
Nem akarok én sem mást csak menni az éjen át
Amiről a dal most szól
Lent a mélység tudja jól
Itt van az alkonyat a levegő visszatart
Maradt a puszta fény
A képzelet s a múló remény
Annyi mindent nem ismertem még
Annyi mindent nem mutattam még
Annyi minden várt valahol még
Annyi minden várt már rég
Ha visszakapnám most a tegnapot
Visszahoznék mindent ami volt
Mind ami volt késő (ohh)
Úgy félek ennyi volt
De ha rám a tör a hold fény
Még újra kezdeném
Annyi mindent nem mutattam még
Annyi minden várt valahol rám még
Lesz e majd még hang a zongorán
Lesz e ha a kedvem nem találna rám
Lesz e majd aki hasonlíthat még rám
Látod félek a holnapoktól még
Hol van menedék, mondd hol van a menedék
Azt ami fáj hova rejthetem el
Még annyi mindent szeretnék
Képzeld, ha vissza kapnám most a tegnapot
Visszahoznék mindent ami volt
Mind ami volt késő úgy félek ennyi volt
Cinkosunk volt minden egyes szó
Cinkosunk volt minden ami jó
Rám kiáltott minden áruló
Minden egyes szó fájt úgy fájt
Nem talált rám csend még soha tán
Meggyötört a múlt és a magány
Néma éjben elveszett a fény
Nem talál már rám
Látod félek a holnapoktól még
Hol van menedék, mond hol van a menedék
Azt ami fájt mondd hova rejthetem el
Még annyi mindent szeretnék
Képzeld, ha visszakapnám most a tegnapot
Visszahoznék mindent ami volt
Minden ami volt, de késő (ohh)
Úgy félek ennyi volt
Nem akarok én sem mást csak menni az éjen át
Amiről a dal most szól
Lent a mélység tudja jól
Itt van az alkonyat a levegő visszatart
Maradt a puszta fény
A képzelet s a múló remény
Annyi mindent nem ismertem még
Annyi mindent nem mutattam még
Annyi minden várt valahol még
Annyi minden várt már rég
Ha visszakapnám most a tegnapot
Visszahoznék mindent ami volt
Mind ami volt késő (ohh)
Úgy félek ennyi volt
De ha rám a tör a hold fény
Még újra kezdeném