Deák Bill Gyula - A felszarvazottak balladája dalszöveg (lyrics)
[Deák Bill Gyula - A felszarvazottak balladája dalszöveg lyrics]
Nem voltam még húsz, midőn
Egy könnyű éjszakán
Egy Fradi győzelem és öt konyak után
A lépcsőház aljában enyém lett a lány
Reggel úgy éreztem, végre férfi lettem
Mondtam az öcsémnek, milyen nagyot tettem
Ünneplő ruhában a kocsmába siettem
Ott volt a postás, a
Rendőr, a villanyszerelő
A szomszéd, a gázos és a díjbeszedő
A handlé, a szódás és a képkereskedő
A házmester, a fia és a kéményseprő
Pár hét múlva Margit látni akart ismét
Nem nyúlhattam hozzá, becsukta a szemét
Terhes maradt tőlem mondta
Kérjem meg a kezét
Nemsokára eljött az esküvő napja
Én álltam legelől, a hajam lenyalva
Berúgtam jó hamar, csak legyek túl rajta
Hozzájuk költöztünk a mosókonyhába
Két helyen melóztam, kell pénz a lakásra
Holnap itt a gyerek, nem jut idő másra
Eljött a február és fiam született
Nyitva állt az ajtónk, bárki bejöhetett
Leülhetett közénk, ihatott ehetett
Nem volt szabadságom soha a seregben
Hittem az asszonyban, mint a vezércikkben
De valahogy mégis megint apa lettem
Ülök a kocsmában hogy szállnak az évek!
Dolgozom, vedelek, örülök, hogy élek
Megtűrnek zárásig hazamenni félek
Hátha ott van a postás
A rendőr, a villanyszerelő
A szomszéd, a gázos és a díjbeszedő
A handlé, a szódás a képkereskedő
A házmester, a kisfia és a kéményseprő
Egy könnyű éjszakán
Egy Fradi győzelem és öt konyak után
A lépcsőház aljában enyém lett a lány
Reggel úgy éreztem, végre férfi lettem
Mondtam az öcsémnek, milyen nagyot tettem
Ünneplő ruhában a kocsmába siettem
Ott volt a postás, a
Rendőr, a villanyszerelő
A szomszéd, a gázos és a díjbeszedő
A handlé, a szódás és a képkereskedő
A házmester, a fia és a kéményseprő
Pár hét múlva Margit látni akart ismét
Nem nyúlhattam hozzá, becsukta a szemét
Terhes maradt tőlem mondta
Kérjem meg a kezét
Nemsokára eljött az esküvő napja
Én álltam legelől, a hajam lenyalva
Berúgtam jó hamar, csak legyek túl rajta
Hozzájuk költöztünk a mosókonyhába
Két helyen melóztam, kell pénz a lakásra
Holnap itt a gyerek, nem jut idő másra
Eljött a február és fiam született
Nyitva állt az ajtónk, bárki bejöhetett
Leülhetett közénk, ihatott ehetett
Nem volt szabadságom soha a seregben
Hittem az asszonyban, mint a vezércikkben
De valahogy mégis megint apa lettem
Ülök a kocsmában hogy szállnak az évek!
Dolgozom, vedelek, örülök, hogy élek
Megtűrnek zárásig hazamenni félek
Hátha ott van a postás
A rendőr, a villanyszerelő
A szomszéd, a gázos és a díjbeszedő
A handlé, a szódás a képkereskedő
A házmester, a kisfia és a kéményseprő