Demjén Ferenc - Mindenféle téren dalszöveg (lyrics)

Nem találsz a galambokra régen
Mind tanúnk volt
Nem találsz egy fát se már a téren
Mi fölénk hajolt mind elment
És az ősz, mogorva őr a
Bottal, ki mindig ránk szállt
Ha csókolódzva mászkáltunk a téren
Az ő füvén át ő hol van?
És hol van annyi tiszta gyermekév?
A vén parkőr is mintha én lennék
És ápolnám a szép virágokat

De te régen elmentél tőlem
Lehet nyár, de nincs virág mégsem
Értem jól, hogy mindent meg kell szokni
Az időt is tán
Mégsem tudsz magadban ágyba bújni
Sok év után még várlak
A Parkban rég meghaltak már a fák
Én sosem, mert éppen úgy, mint régen
Várok rád, és most is arra kérlek:


Gyere el, még nem haltam meg érted!
Mint a fák állok, amíg élek
Jöjj el, amíg egyben látsz

Száz dolgot megszokhatunk gyorsan
Bár fáj, hogy fél szívünk, hol van
Hozdd el, s velem eggyé válsz
Annyi parkba sodort el az
Élet, nem emlékszem már
Melyik téren szerettelek téged, rég ezelőtt
Ne bántson!
Én most is minden percben vágyom rád
Mint a fák nőnek minden évben
Vágyom rád mindenféle téren
Gyere el, még nem haltam meg érted

Várlak a téren várlak a téren
Várlak a téren
Gyere el, még nem haltam meg érted