Deniz - 18 éve dalszöveg (lyrics)
[Deniz - 18 éve dalszöveg lyrics]
Már megszoktam ha valami történik
Annak én iszom meg a levét
Deniz sokak szemében egy utolsó szemét
Már kiskorom óta nem értem a dolgok menetét
Minden napom úgy élem, mintha
Életem utolsó hetét
Tölteném itt lent a földön veletek
Most sírni lenne kedvem
Mégis nevetek, sajnálom, hogy nem vagyok
Ki lehetek vagy nék
Minden nap egy gondolatot temetek el, na
De amig van erő szivemben és az ereimben vér
Amig őszre tél, éjre nap, napra éjre, éj
Amig balra a nap nyugszik és jobbra kél
Szemem sarkában megcsillan a remény
Ami jövőt fest a múltra, a tegnapból okulva
Mára nem bizom a jóba, megváltoztam azóta
Régen naív fejjel figyeltem a dolgokat
De mára én, na, reppelek a tér közepén
: 18 éve élek a földön én
Akár egy képregény, az életem
Miben megtörtént minden mi megtörténhet
Nyugodt szivvel várom meg az utolsó percet
Életed utolsó perce na, hogy telne
Mi mindent szeretne az ember bepótolni
Be nem váltott igéretek, érzelmi kisérletek
Önbíráskodásból megszületett felelőtlen
Itéletek
És a kezedben a kép, ami szived szórja szét
Szilánkokra törik álmod mindt a
Kezdet és a vég, fonalai szőttek össze, hát
Vissza megyek vissza
Én eltűnök a ködbe, csak
Hogy ne haragudj rám
Hibáztam is talán, ilyen az ember
Én se vagyok más, amit érzel, amit látsz, az
Vagyok, nem, mire vársz
Nekem mindegy mit kivánsz, a szavak
Tömege nekem csak eszköz
Ha velem jösz meglátod nincs határ, csak
A szived számit amit érzel
Mikor a sorssal összenézel, úgy
Nézz szemembe kérlek
Megláthatod a végtelen fájdalmat, hisz többet
Mesél rólam két szem
Mint többezet mondat, szived amit diktál
Eszed bármit összehordhat
Annak én iszom meg a levét
Deniz sokak szemében egy utolsó szemét
Már kiskorom óta nem értem a dolgok menetét
Minden napom úgy élem, mintha
Életem utolsó hetét
Tölteném itt lent a földön veletek
Most sírni lenne kedvem
Mégis nevetek, sajnálom, hogy nem vagyok
Ki lehetek vagy nék
Minden nap egy gondolatot temetek el, na
De amig van erő szivemben és az ereimben vér
Amig őszre tél, éjre nap, napra éjre, éj
Amig balra a nap nyugszik és jobbra kél
Szemem sarkában megcsillan a remény
Ami jövőt fest a múltra, a tegnapból okulva
Mára nem bizom a jóba, megváltoztam azóta
Régen naív fejjel figyeltem a dolgokat
De mára én, na, reppelek a tér közepén
: 18 éve élek a földön én
Akár egy képregény, az életem
Miben megtörtént minden mi megtörténhet
Nyugodt szivvel várom meg az utolsó percet
Életed utolsó perce na, hogy telne
Mi mindent szeretne az ember bepótolni
Be nem váltott igéretek, érzelmi kisérletek
Önbíráskodásból megszületett felelőtlen
Itéletek
És a kezedben a kép, ami szived szórja szét
Szilánkokra törik álmod mindt a
Kezdet és a vég, fonalai szőttek össze, hát
Vissza megyek vissza
Én eltűnök a ködbe, csak
Hogy ne haragudj rám
Hibáztam is talán, ilyen az ember
Én se vagyok más, amit érzel, amit látsz, az
Vagyok, nem, mire vársz
Nekem mindegy mit kivánsz, a szavak
Tömege nekem csak eszköz
Ha velem jösz meglátod nincs határ, csak
A szived számit amit érzel
Mikor a sorssal összenézel, úgy
Nézz szemembe kérlek
Megláthatod a végtelen fájdalmat, hisz többet
Mesél rólam két szem
Mint többezet mondat, szived amit diktál
Eszed bármit összehordhat