Deniz - Bánom dalszöveg (lyrics)
[Deniz - Bánom dalszöveg lyrics]
Lassan megváltozik minden
Alig hogy tizennyolc lettem úgyérzem hetven
Év már mögöttem, békét kötöttem
De sokszor úgy érzem, hogy fölösleges volt
Hogy ide jöttem
Reggel kelés, indul a pörgés
Egy újabb hajnal, mit kezdj magaddal
Rájössz, hogy a géped csak egy csavar
Vagy semmi más messze még a változás, ez
Is csak egy állomás, yo
De nem a végső, hisz az még késő
A szavam lyukat üt a fejedbe, akár egy véső
Lassan elérünk egy pontra
Ahol nem segít a remény és bárki legyél
Akkor is kilátás nélkül nyúl
Feléd minden tenyér
A világ egyre szürkébb, az álmok tovatűnnek
A ritmus lüktet, a földre
Ültet, rossz helyre szültek, álomnak tűnhet
A sors megbüntet, tőlem egy ötlet a
Rím szavakat szabják az ütemeken át, talán
Messze a halál
Még a pokol ajtaján át nem talál
A hétköznap lestrapál és eljön a péntek
Vége a hétnek
Öt nap alatt öregedsz öt évet, yo
:
Bánom, hogy itt élek, bánom, hogy idejöttem
Fölösleges volt, nem én döntöttem, na
Bánom, hogy itt élek, bánom, hogy idejöttem
Fölösleges volt, nem én döntöttem, na
Bánom, hogy itt élek, bánom, hogy idejöttem
Fölösleges volt, nem én döntöttem, na
Bánom, hogy itt élek, bánom, hogy idejöttem
Fölösleges volt, na de nem én döntöttem
Ahonnan én jövök minden álom romba dől
A nyakad hamar tör
A városban nem tartja fent a békét a rendőr
Kulcsra zárják rád a kört
Itt a huszonhat az út száma
Nem a Nyolc mérföld mint a szőr
Úgy csúszik a sör meg a pálesz az öregeknek
Kik az utcán tekeregnek kézben borral
Kényszerben a korral
Mint a Föld a Holddal, az ördög tervet forral
Zsebemben rapjegyzet egy tollal
Hiányzik az elfeledett oldal
A körből mi már nem bővültök sorral
Hiányzik az elfeledett út
Mint egy tőr mi szíven szúr
Az út előttem túl
Hosszú, hogy felemésszen a bosszú
De látom már az utunk végét
Negyven felé kopott fotelben egy sörrel
A kezemben nézek este tévét
Az asszony képét már látni sem bírom
A szövegek helyett is csak a számlákat írom
Már régen megbántam, hogy itt élek köztetek
A szebb hónapokra már keresztet vethetek
Felteszem a kérdést
Mi az amit tehetek még értetek
Mert mindig is veletek leszek és voltam
Az árral szemben elveszek
Lehet, hogy kívülálló vagyok
Mert nem találom a helyemet
Látom a szemeket az utcán
Az emberek kik velem szemben jönnek
Minden ok nélkül megvetnek
Egy szívességet tehetnek
Hogyha meghalok, majd hason fekve temetnek
Így ha nem tetszik, mit mondtam vagy tettem
Akadályok nélkül csókolhatják meg a seggem
Na, már elment a kedvem
Hogy folytassam a sorokat
Pedig a fejemben még kavarog pár gondolat
Csak elfogyott a borom meg a tintám
Sokszor bánom, hogy itt élek
Bánom, hogy itt élek, bánom, hogy idejöttem
Alig hogy tizennyolc lettem úgyérzem hetven
Év már mögöttem, békét kötöttem
De sokszor úgy érzem, hogy fölösleges volt
Hogy ide jöttem
Reggel kelés, indul a pörgés
Egy újabb hajnal, mit kezdj magaddal
Rájössz, hogy a géped csak egy csavar
Vagy semmi más messze még a változás, ez
Is csak egy állomás, yo
De nem a végső, hisz az még késő
A szavam lyukat üt a fejedbe, akár egy véső
Lassan elérünk egy pontra
Ahol nem segít a remény és bárki legyél
Akkor is kilátás nélkül nyúl
Feléd minden tenyér
A világ egyre szürkébb, az álmok tovatűnnek
A ritmus lüktet, a földre
Ültet, rossz helyre szültek, álomnak tűnhet
A sors megbüntet, tőlem egy ötlet a
Rím szavakat szabják az ütemeken át, talán
Messze a halál
Még a pokol ajtaján át nem talál
A hétköznap lestrapál és eljön a péntek
Vége a hétnek
Öt nap alatt öregedsz öt évet, yo
:
Bánom, hogy itt élek, bánom, hogy idejöttem
Fölösleges volt, nem én döntöttem, na
Bánom, hogy itt élek, bánom, hogy idejöttem
Fölösleges volt, nem én döntöttem, na
Bánom, hogy itt élek, bánom, hogy idejöttem
Fölösleges volt, nem én döntöttem, na
Bánom, hogy itt élek, bánom, hogy idejöttem
Fölösleges volt, na de nem én döntöttem
Ahonnan én jövök minden álom romba dől
A nyakad hamar tör
A városban nem tartja fent a békét a rendőr
Kulcsra zárják rád a kört
Itt a huszonhat az út száma
Nem a Nyolc mérföld mint a szőr
Úgy csúszik a sör meg a pálesz az öregeknek
Kik az utcán tekeregnek kézben borral
Kényszerben a korral
Mint a Föld a Holddal, az ördög tervet forral
Zsebemben rapjegyzet egy tollal
Hiányzik az elfeledett oldal
A körből mi már nem bővültök sorral
Hiányzik az elfeledett út
Mint egy tőr mi szíven szúr
Az út előttem túl
Hosszú, hogy felemésszen a bosszú
De látom már az utunk végét
Negyven felé kopott fotelben egy sörrel
A kezemben nézek este tévét
Az asszony képét már látni sem bírom
A szövegek helyett is csak a számlákat írom
Már régen megbántam, hogy itt élek köztetek
A szebb hónapokra már keresztet vethetek
Felteszem a kérdést
Mi az amit tehetek még értetek
Mert mindig is veletek leszek és voltam
Az árral szemben elveszek
Lehet, hogy kívülálló vagyok
Mert nem találom a helyemet
Látom a szemeket az utcán
Az emberek kik velem szemben jönnek
Minden ok nélkül megvetnek
Egy szívességet tehetnek
Hogyha meghalok, majd hason fekve temetnek
Így ha nem tetszik, mit mondtam vagy tettem
Akadályok nélkül csókolhatják meg a seggem
Na, már elment a kedvem
Hogy folytassam a sorokat
Pedig a fejemben még kavarog pár gondolat
Csak elfogyott a borom meg a tintám
Sokszor bánom, hogy itt élek
Bánom, hogy itt élek, bánom, hogy idejöttem