Deniz - Elmesélem km. Deego dalszöveg (lyrics)
[Deniz - Elmesélem km. Deego dalszöveg lyrics]
Verse (Deniz)
Múlnak az évek és felemészt a hiány
Gyakran úgy érzem, hogy felfal a magány
Egy fiú egy lány vagy épp csak valaki
Valaki szavait súgja a fülembe a tavaszi szél
Nem értem, hogy miért kell így lennie
Miért kell közülünk mindenkinek tovább mennie
Talán, hogy ennyire fájjon? vagy még jobban
Emlékeim láttán agyam koponyám falához koppan
Szívem dobban
Mára én is csak holtan élek köztetek
Nem értem az ötletet minek
Öltöztök fel? eddig vetlőztetek
Én mint a kőzetek az időt is túlélem
Vagy mégsem?
De legjobb lesz asszem ha ezt most
(elmesélem)
Mert az ember csak néz, na de nem lát
Régen elég volt a homok a vödör, meg 1 lapát
Mára meg az egész hazát beakarom venni
Vagy csak élni szeretnék? egy mesét elmesélni
Verse (Deego)
Nehéz fogalmakat írok le
Hogy könnyebb legyek
Soraim egymás hátán, soraim könnycsepp hegyek
Korai öröm, hisz míg az ember ír
Újabb terhek halmozódnak fel hát mit
Tegyen az ember így?!
Képeket látok magam előtt, pillanat leállítva
Hiába kapcsolsz ki, benned maradnak
Színek és fények cikáznak
Mintha el lennék kábítva
Kiengedem őket grafittal a szabadba
Másodpercek töredékei
Mások persze mást élnek át
Mások a történeteik
Én ezt érzem, ezt látom, ahogy járok-kelek
Este így fekszem le és reggel így ébredek
Hiszem hogy, látok, ha azt látom, amit hiszek
Barátom sokra viszem vagy vittem már
Én is elhittem már, hogy az bölcs csak
Aki érvel
Nem vagyok bölcs csak krónikás, így csak
(elmesélem)
Verse (Deego)
Meggyújthatok vagy olthatok
Mindkét értelemben
Más bőrébe is bújhatok határtalan lehetőség
Bőre szabott érvágás az érzelemben
Mindenre adott barátom, az eshetőség
Habár, ez csak képzelet szülte
Mégis az értelem gyűrte ki
Ő vetette a hátamra
Így magányban és csendben hordom el
És ha mégis fájna belül:
Majd dalban mondom el
Deniz:
Mint ahogy én, lehetsz fiatal vagy vén
Őszre tél, tavasz nyár
Változik az élet mint a táj
Körülöttem, új utcák, új terek
Csak a hegek a kezem maradtak a régiek
Meg az érzés mint…ahogy ezt
El kell hogy mondjam
Meg kell hogy osszam veletek enélkül elveszek
Mert nincs már fény, ami felnevel és vezet
Csak 1 mese amiben hiszek, amit elmesélhetek
Múlnak az évek és felemészt a hiány
Gyakran úgy érzem, hogy felfal a magány
Egy fiú egy lány vagy épp csak valaki
Valaki szavait súgja a fülembe a tavaszi szél
Nem értem, hogy miért kell így lennie
Miért kell közülünk mindenkinek tovább mennie
Talán, hogy ennyire fájjon? vagy még jobban
Emlékeim láttán agyam koponyám falához koppan
Szívem dobban
Mára én is csak holtan élek köztetek
Nem értem az ötletet minek
Öltöztök fel? eddig vetlőztetek
Én mint a kőzetek az időt is túlélem
Vagy mégsem?
De legjobb lesz asszem ha ezt most
(elmesélem)
Mert az ember csak néz, na de nem lát
Régen elég volt a homok a vödör, meg 1 lapát
Mára meg az egész hazát beakarom venni
Vagy csak élni szeretnék? egy mesét elmesélni
Verse (Deego)
Nehéz fogalmakat írok le
Hogy könnyebb legyek
Soraim egymás hátán, soraim könnycsepp hegyek
Korai öröm, hisz míg az ember ír
Újabb terhek halmozódnak fel hát mit
Tegyen az ember így?!
Képeket látok magam előtt, pillanat leállítva
Hiába kapcsolsz ki, benned maradnak
Színek és fények cikáznak
Mintha el lennék kábítva
Kiengedem őket grafittal a szabadba
Másodpercek töredékei
Mások persze mást élnek át
Mások a történeteik
Én ezt érzem, ezt látom, ahogy járok-kelek
Este így fekszem le és reggel így ébredek
Hiszem hogy, látok, ha azt látom, amit hiszek
Barátom sokra viszem vagy vittem már
Én is elhittem már, hogy az bölcs csak
Aki érvel
Nem vagyok bölcs csak krónikás, így csak
(elmesélem)
Verse (Deego)
Meggyújthatok vagy olthatok
Mindkét értelemben
Más bőrébe is bújhatok határtalan lehetőség
Bőre szabott érvágás az érzelemben
Mindenre adott barátom, az eshetőség
Habár, ez csak képzelet szülte
Mégis az értelem gyűrte ki
Ő vetette a hátamra
Így magányban és csendben hordom el
És ha mégis fájna belül:
Majd dalban mondom el
Deniz:
Mint ahogy én, lehetsz fiatal vagy vén
Őszre tél, tavasz nyár
Változik az élet mint a táj
Körülöttem, új utcák, új terek
Csak a hegek a kezem maradtak a régiek
Meg az érzés mint…ahogy ezt
El kell hogy mondjam
Meg kell hogy osszam veletek enélkül elveszek
Mert nincs már fény, ami felnevel és vezet
Csak 1 mese amiben hiszek, amit elmesélhetek