Deniz - Ösvények mentén dalszöveg (lyrics)
[Deniz - Ösvények mentén dalszöveg lyrics]
Nem számít, hova visz ez az út el
A sötét felhőket az égről fújd el
Poros utakon és ösvények mentén
Ha nem mennék, az nem is lennék
Saját magam keresem ezen az úton
Semmi értelme nincs
Merengni folyton a múlton
A visszajárót otthagyom a pulton
És lépek, gyújtom a gyufát
Meg vele együtt a képed
Megtanultam együtt élni azzal mitől félek
A legkönnyebben úgy
Vesztesz el valamit, ha félted
Hiába kiabálsz hangosan
Mert csak az érvek számítanak
Meg a tapasztalat, mit az évek
Adnak, így a 30 felé közel
Már átlátom a pályát
Gyere az ösvényen utánam, tartom a fáklyát
Akkor is lecsap a villám, ha derült az ég
Mit számít a külső
Még lehetsz belülről szép
Mit súg meg a szél, és mit diktál a szív
Elveszik az ösvényen, aki csak piál és szív
Néhány kavics a sárban, amit aranynak látsz
Nem juthatsz el a célba
Ha csak magadra vársz örökérvényű szabály
Hogy felállok, ha elesem nem akarok sokat
Csak a boldogságot keresem
Mert véges az idő, és nálam van a döntés
Magad előtt légy a példa
Mert szívedben az ösvény
Nem számít, hova visz ez az út el
A sötét felhőket az égről fújd el
Poros utakon és ösvények mentén
Ha nem mennék, az nem is lennék
Nem értem, hogy sokan miért nem értik
Az életüket nem, de a vagyonukat féltik
Óriási lecke, meg óriási tudás
Ha az úton amin jársz, végig elkísér a bukás
30 éves vagyok, de olyan mintha tegnap
Múltam volna 20 az idő elrohan mindennap
Messziről integetnek
Az emlékek, hogy viszlát az évek múlásával
A fejemben minden tisztább
Megváltozott a világ
És vele változtam én is
Nem egyszer feladtam volna
De látod nyomom mégis tudod csak azért is
Mert nem álltam a sorba akikkel elkezdtem
Már rég abbahagyták sorba
Bejártam minden ösvényt
Az úton mit csak lehet a mai napig ufóként
Néznek rám az emberek
Hogy egy sivatag közepén
Próbáltam meg kutat ásni csak a közízléshez
Nem vagyok elég mulatási
Nem számít, hova visz ez az út el
A sötét felhőket az égről fújd el
Poros utakon és ösvények mentén
Ha nem mennék, az nem is lennék
A sötét felhőket az égről fújd el
Poros utakon és ösvények mentén
Ha nem mennék, az nem is lennék
Saját magam keresem ezen az úton
Semmi értelme nincs
Merengni folyton a múlton
A visszajárót otthagyom a pulton
És lépek, gyújtom a gyufát
Meg vele együtt a képed
Megtanultam együtt élni azzal mitől félek
A legkönnyebben úgy
Vesztesz el valamit, ha félted
Hiába kiabálsz hangosan
Mert csak az érvek számítanak
Meg a tapasztalat, mit az évek
Adnak, így a 30 felé közel
Már átlátom a pályát
Gyere az ösvényen utánam, tartom a fáklyát
Akkor is lecsap a villám, ha derült az ég
Mit számít a külső
Még lehetsz belülről szép
Mit súg meg a szél, és mit diktál a szív
Elveszik az ösvényen, aki csak piál és szív
Néhány kavics a sárban, amit aranynak látsz
Nem juthatsz el a célba
Ha csak magadra vársz örökérvényű szabály
Hogy felállok, ha elesem nem akarok sokat
Csak a boldogságot keresem
Mert véges az idő, és nálam van a döntés
Magad előtt légy a példa
Mert szívedben az ösvény
Nem számít, hova visz ez az út el
A sötét felhőket az égről fújd el
Poros utakon és ösvények mentén
Ha nem mennék, az nem is lennék
Nem értem, hogy sokan miért nem értik
Az életüket nem, de a vagyonukat féltik
Óriási lecke, meg óriási tudás
Ha az úton amin jársz, végig elkísér a bukás
30 éves vagyok, de olyan mintha tegnap
Múltam volna 20 az idő elrohan mindennap
Messziről integetnek
Az emlékek, hogy viszlát az évek múlásával
A fejemben minden tisztább
Megváltozott a világ
És vele változtam én is
Nem egyszer feladtam volna
De látod nyomom mégis tudod csak azért is
Mert nem álltam a sorba akikkel elkezdtem
Már rég abbahagyták sorba
Bejártam minden ösvényt
Az úton mit csak lehet a mai napig ufóként
Néznek rám az emberek
Hogy egy sivatag közepén
Próbáltam meg kutat ásni csak a közízléshez
Nem vagyok elég mulatási
Nem számít, hova visz ez az út el
A sötét felhőket az égről fújd el
Poros utakon és ösvények mentén
Ha nem mennék, az nem is lennék