Depresszió - Félig ösztönlény dalszöveg (lyrics)
[Depresszió - Félig ösztönlény dalszöveg lyrics]
Ha félig ösztönlénynek érzem magam
De a vadabb énem is táplálnom kell
Hogy szelídebbik ne kopjon el
Amid fogytán, máris feltöltenéd
És újra írnál minden szép költeményt
De bent a láng csak addig fénylik
Amíg vágynak rá és kérik
Tisztelettel, hogy szolgáljon még
Aki nem óvja meg, kiég
Mondd, merre tart, az az élet, ami hajt?
És mondd, mennyit ér
Hogyha túl hamar véget ér?
Az időnk elfogy, tehát vágyunk jogos
Hogy kiélvezzük, de csak az tudja, aki okos
Mert bent a láng csak addig fénylik
Amíg vágynak rá és kérik
Tisztelettel, hogy szolgáljon még
Aki nem óvja meg, kiég
Mondd, merre tart, az az élet, ami hajt?
És mondd, mennyit ér
Hogyha túl hamar véget ér?