Depresszió - Félig ösztönlény dalszöveg (lyrics)

[Depresszió - Félig ösztönlény dalszöveg lyrics]

Néha elmém csak úgy érti meg szavam
Ha félig ösztönlénynek érzem magam
De a vadabb énem is táplálnom kell
Hogy szelídebbik ne kopjon el

Amid fogytán, máris feltöltenéd
És újra írnál minden szép költeményt
De bent a láng csak addig fénylik
Amíg vágynak rá és kérik
Tisztelettel, hogy szolgáljon még
Aki nem óvja meg, kiég

Mondd, merre tart, az az élet, ami hajt?
És mondd, mennyit ér
Hogyha túl hamar véget ér?

Az időnk elfogy, tehát vágyunk jogos
Hogy kiélvezzük, de csak az tudja, aki okos
Mert bent a láng csak addig fénylik
Amíg vágynak rá és kérik
Tisztelettel, hogy szolgáljon még


Aki nem óvja meg, kiég

Mondd, merre tart, az az élet, ami hajt?
És mondd, mennyit ér
Hogyha túl hamar véget ér?

Értelmezés a számára


Adja hozzá az értelmezést

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z #
Értelmez