Depresszió - Álom Az Álomban dalszöveg (lyrics)

Hívj halottkémet vagy papot!
Nem éri már meg a holnapot
Az értelem és érzelem kora
A sors újabb furcsa fintora
Hogy a közöny hűsítő bora
Csak a hanyatlásunk mámora
Minden érzéket letompít
Bárki, bármit bárhogy ordít

A szemfedőt önként viselve
Vaksötétségben az elme
A megfékezetlen tüzeknek
A lángjai gyorsan üzennek

Szomorú és igaz a józanodás kemény
De mindig lesz vigasz, ha az emberség erény

Álom az álomban, amit célként kitűztem
És abban élek, mióta a kételyt elűztem
Innen felébredni, már nincs többé hova
Óvatos lettem csupán, és nem tétova



Érzem végre hol van a helyem
Nem nyomják le a vízbe a fejem
Annyit kérek, amennyit adok
Ha békén hagysz, én nem támadok
Szó, nélkül én már nem hagyom
Azt, amit átfut rengeteg agyon
Sokkal szebb és jobb hely lehet
A Földünk, amiért bárki tehet