Dóka Attila - A vigasztaló dalszöveg (lyrics)

Mi a tűzhely rideg háznak
Mi a fészek kis madárnak
Mi a harmat szomju gyepre
Mi a balzsam égő sebre
Mi a lámpa sötét éjben
Mi az árnyék forró délben
S mire nincs szó, nincsen képzet:
Az vagy nekem, oh költészet!

Ha az élet útja zordon
Fáradalmit fájva hordom
Képemen kel búbarázda
Főmön a tél zúzmaráza:
Néhol egy-egy kis virág nyit
Az is enyhit egy parányit:
A virágban téged lellek, öröme a kietlennek!

Ha szivemet társi szomja
Emberekhez vonva-vonja
De majd, mint beteg az ágyba
Visszavágyik a magányba:


Te adsz neki puha párnát
Te virrasztod éji álmát
S álmaiban a valóság tövisei gyenge rózsák

Jókedvem te fűszerezed
Bánatomat elleplezed
Káröröm hogy meg ne lássa
Mint vérzik a seb nyilása
Te játszol szivárvány-színben
Sűrü harmatkönnyeimben
S a panasz, midőn bevallom
Nemesebb lesz, ha kidallom

Verseimben van-e érdem:
Sohse' bánom, sose kérdem
Házi mécsem szelíd fénye
Nem hajósok létreménye
Nem a tenger lámpatornya
Mely felé küzd száz vitorla
Mely sugárát hintse távol
Elég, ha nekem világol