Dóka Attila - Megölelt az Isten dalszöveg (lyrics)

[Dóka Attila - Megölelt az Isten dalszöveg lyrics]

Ebben a nagy nagy rohanásban
Egy pillanatra megölelt az Isten

Zavartan megálltam
Magamat magányosnak hittem

Annyi volt csak, hogy volt egy kis időm
Hogy épp nem kellett semmit sem tennem

Hirtelen azt láttam, valaki jön
Gondoltam, elmegy mellettem

Aztán a kezemre tette a kezét
És hosszan a szemembe nézett:

Betakart minket a csendesség
És hozzám bújtak a remények

Nem múlik el semmi sem, soha!
A fű kizöldül, büszkén újra nő



Hogy lehettem annyira ostoba
Hogy engedtem, hogy múljon az Idő

Csak álltam ott, és beburkolt az Isten
Éreztem, hogy minden mozdulatlan

És ott volt a nagyvilág! A szemeimben
És egyedül voltam, végtelen magamban

Értelmezés a számára


Adja hozzá az értelmezést

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z #
Értelmez