Down For Whatever - Porszemek A Fényben dalszöveg (lyrics)
[Down For Whatever - Porszemek A Fényben dalszöveg lyrics]
Verse I:
Ha én lennék, aki bármit adhat és elvehet
Ha én lennék, aki döntést hoz a sorsok felett
Ha én lennék… én keresném az igazságot
Ha én lennék… én büntetném a hazugságot
Nézd meg, mivé lettünk
Leromboltuk, amit építettünk!
Mondd meg, kihez szóljak!
Már nincsen súlya az adott szónak?
A jövő kicsúszik az ujjaink közül
A múlt hallgatag és végleg elrepül
A jelen gúzsba köt, de végre értem:
Nem vagyunk mások, csak porszemek a fényben
Verse I I:
Hideg csempén, csupasz talppal remegjük
Még a holnapot, míg bomlott elmék
Gőgös hangon hirdetik a haragot
A régi szelek tépnek minket, de
Langyosan fúj, így nem zavar, -
Már megedzette vékony bőrünk
Ezredévnyi szélvihar
A jövő kicsúszik az ujjaink közül
A múlt hallgatag és végleg elrepül
A jelen gúzsba köt, de végre értem:
Nem vagyunk mások, csak porszemek!
Nem tudom, hogy kit követtem
A holnap kitartóan hátrált
Hajóm végül megfeneklett
Mikor szeltem a jövő óceánját
Jó pár vihar megtépázott, ha
Rossz vizeken áteveztem
Vitorláim eltakarnak
Az idő zátonyán rekedtem
A jövő kicsúszik az ujjaink közül
A múlt hallgatag és végleg elrepül
A jövő kicsúszik az ujjaink közül
A múlt hallgatag és végleg elrepül
A jelen gúzsba köt, de végre értem:
Nem vagyunk mások, csak porszemek a fényben!
A fényben!
Ha én lennék, aki bármit adhat és elvehet
Ha én lennék, aki döntést hoz a sorsok felett
Ha én lennék… én keresném az igazságot
Ha én lennék… én büntetném a hazugságot
Nézd meg, mivé lettünk
Leromboltuk, amit építettünk!
Mondd meg, kihez szóljak!
Már nincsen súlya az adott szónak?
A jövő kicsúszik az ujjaink közül
A múlt hallgatag és végleg elrepül
A jelen gúzsba köt, de végre értem:
Nem vagyunk mások, csak porszemek a fényben
Verse I I:
Hideg csempén, csupasz talppal remegjük
Még a holnapot, míg bomlott elmék
Gőgös hangon hirdetik a haragot
A régi szelek tépnek minket, de
Langyosan fúj, így nem zavar, -
Már megedzette vékony bőrünk
Ezredévnyi szélvihar
A jövő kicsúszik az ujjaink közül
A múlt hallgatag és végleg elrepül
A jelen gúzsba köt, de végre értem:
Nem vagyunk mások, csak porszemek!
Nem tudom, hogy kit követtem
A holnap kitartóan hátrált
Hajóm végül megfeneklett
Mikor szeltem a jövő óceánját
Jó pár vihar megtépázott, ha
Rossz vizeken áteveztem
Vitorláim eltakarnak
Az idő zátonyán rekedtem
A jövő kicsúszik az ujjaink közül
A múlt hallgatag és végleg elrepül
A jövő kicsúszik az ujjaink közül
A múlt hallgatag és végleg elrepül
A jelen gúzsba köt, de végre értem:
Nem vagyunk mások, csak porszemek a fényben!
A fényben!