Drastik Putto - Az örök zsidó dalszöveg (lyrics)
[Drastik Putto - Az örök zsidó dalszöveg lyrics]
Arany János – Az örök zsidó
Pihenni már - Nem, nem lehet:
Vész és vihar hajt engemet
Alattam a föld nem szilárd
Fejem fölött kétélü bárd tovább! tovább!
Az út, hová talpam nyomul
Sűlyed, ropog, átvékonyul
Ónsúllyal a kolosszi lég
Elzúzna, ha megállanék tovább! tovább!
Rettent a perc, a létező
S teher minden következő
Új léptem új kigyón tapod:
Gyülőlöm a mát s holnapot tovább! tovább!
Éhes vagyok: ennem iszony
Láng az ital, midőn iszom
Álmam szilaj fölrettenés
Kárpit megől szivembe kés tovább! tovább!
S melyet hazud a sivatag
Mind délibáb: tó és patak
Gyümölcs unszol, friss balzsamu:
Kivűl arany, belűl hamu tovább! tovább!
Rohannom kell - s a földi boly
Mellettem gyorsan visszafoly:
Ködfátyol-kép az emberek:
Én egy arcot sem ismerek tovább! tovább!
Oh, mily tömeg! s én egyedűl
Útam habár közé vegyül:
Érzem, mint csónak a habot
Hogy átmenet mind rám csapott
Tovább! tovább!
Az üstökös meg’ visszatér
Kiröppent nyíl oda is ér
Az eldobott kő megpihen:
Én céltalan, én szüntelen tovább! tovább!
Pusztán folyam mért nem vagyok
Hogy inna fel aszú homok!
Mért nem futó, veszett vihar
Mely ormokon egyszer kihal tovább! tovább!
Irígylem az ágról szakadt
Levelkét: hisz majd fennakad
Irígylem az ördögszekért:
Árokba hull: céljához ért tovább! tovább!
Szegény zsidó szegény szivem:
Elébb-utóbb majd megpihen
Az irgalom nagy és örök
Megszán s átkom nem mennydörög:
Tovább! tovább!
Pihenni már - Nem, nem lehet:
Vész és vihar hajt engemet
Alattam a föld nem szilárd
Fejem fölött kétélü bárd tovább! tovább!
Az út, hová talpam nyomul
Sűlyed, ropog, átvékonyul
Ónsúllyal a kolosszi lég
Elzúzna, ha megállanék tovább! tovább!
Rettent a perc, a létező
S teher minden következő
Új léptem új kigyón tapod:
Gyülőlöm a mát s holnapot tovább! tovább!
Éhes vagyok: ennem iszony
Láng az ital, midőn iszom
Álmam szilaj fölrettenés
Kárpit megől szivembe kés tovább! tovább!
S melyet hazud a sivatag
Mind délibáb: tó és patak
Gyümölcs unszol, friss balzsamu:
Kivűl arany, belűl hamu tovább! tovább!
Rohannom kell - s a földi boly
Mellettem gyorsan visszafoly:
Ködfátyol-kép az emberek:
Én egy arcot sem ismerek tovább! tovább!
Oh, mily tömeg! s én egyedűl
Útam habár közé vegyül:
Érzem, mint csónak a habot
Hogy átmenet mind rám csapott
Tovább! tovább!
Az üstökös meg’ visszatér
Kiröppent nyíl oda is ér
Az eldobott kő megpihen:
Én céltalan, én szüntelen tovább! tovább!
Pusztán folyam mért nem vagyok
Hogy inna fel aszú homok!
Mért nem futó, veszett vihar
Mely ormokon egyszer kihal tovább! tovább!
Irígylem az ágról szakadt
Levelkét: hisz majd fennakad
Irígylem az ördögszekért:
Árokba hull: céljához ért tovább! tovább!
Szegény zsidó szegény szivem:
Elébb-utóbb majd megpihen
Az irgalom nagy és örök
Megszán s átkom nem mennydörög:
Tovább! tovább!