Dés és Bereményi - A szerelemről dalszöveg (lyrics)
[Dés és Bereményi - A szerelemről dalszöveg lyrics]
A szerelem, az megváltoztat mindent
A megvakult semmiségeinket
És ragyognak a fák, a fák, s az Andrássy út
A szerelem az harapás és szájzár
Az leteper és te elakadsz egy szónál
És olyan néma vagy, csak vársz a kegyelemre
A szerelem megváltoztat mindent benned
A szerelem csak önmagára emlékeztet
Már senki sem tud a
Szerelemről többet énnálam, a szerelemről
Csak azt ne hidd, ha szerelembe estél
A többiek nem néznek majd betegnek
És ha köztük jársz, vigyázz, mert kinevetnek
Csak azt ne hidd, nem éri meg az érzés
A szerelem, az nagyon jó kísértés
Mert ragyognak a fák, a fák s az Andrássy út
A szerelem megváltoztat mindent benned
A szerelem csak önmagára emlékeztet
Már senki sem tud a
Szerelemről többet énnálam, a szerelemről
Szeretem, ha féltékeny vagy s fáj neked
Szeretem, ha az összevissza képzeleted
Hazudik és énmiattam téved el
Csalok is, mert félek, nehogy vége legyen
Keresem, hogy hol van ebben értelem
S szeretem, hogy nem találom, azt szeretem
Szeretem, de nem mondom el senkinek
Fecsegek és kihirdetem, hogy szeretem
Egy délután, hogyha éppen nincs ott
Ő jó, ha van, de ha nincs ott, néha még jobb
De vajon merre jársz? Csak vársz a kegyelemre
Csak nézd meg jól, mikor szerelmes vagy
Milyen az út, ami úgy egyébként untat
S hogy ragyognak a fák, a fák
S az Andrássy út
A szerelem megváltoztat mindent benned
A szerelem csak önmagára emlékeztet
Már senki sem tud a
Szerelemről többet énnálam, a szerelemről
Szeretem, ha féltékeny vagy s fáj neked
Szeretem, ha az összevissza képzeleted
Hazudik és énmiattam téved el
Csalok is, mert félek nehogy vége legyen
Keresem hogy hol van ebben értelem
S szeretem, hogy nem találom, azt szeretem
Szeretem, de nem mondom el senkinek
Fecsegek s kihirdetem, hogy szeretem!
A megvakult semmiségeinket
És ragyognak a fák, a fák, s az Andrássy út
A szerelem az harapás és szájzár
Az leteper és te elakadsz egy szónál
És olyan néma vagy, csak vársz a kegyelemre
A szerelem megváltoztat mindent benned
A szerelem csak önmagára emlékeztet
Már senki sem tud a
Szerelemről többet énnálam, a szerelemről
Csak azt ne hidd, ha szerelembe estél
A többiek nem néznek majd betegnek
És ha köztük jársz, vigyázz, mert kinevetnek
Csak azt ne hidd, nem éri meg az érzés
A szerelem, az nagyon jó kísértés
Mert ragyognak a fák, a fák s az Andrássy út
A szerelem megváltoztat mindent benned
A szerelem csak önmagára emlékeztet
Már senki sem tud a
Szerelemről többet énnálam, a szerelemről
Szeretem, ha féltékeny vagy s fáj neked
Szeretem, ha az összevissza képzeleted
Hazudik és énmiattam téved el
Csalok is, mert félek, nehogy vége legyen
Keresem, hogy hol van ebben értelem
S szeretem, hogy nem találom, azt szeretem
Szeretem, de nem mondom el senkinek
Fecsegek és kihirdetem, hogy szeretem
Egy délután, hogyha éppen nincs ott
Ő jó, ha van, de ha nincs ott, néha még jobb
De vajon merre jársz? Csak vársz a kegyelemre
Csak nézd meg jól, mikor szerelmes vagy
Milyen az út, ami úgy egyébként untat
S hogy ragyognak a fák, a fák
S az Andrássy út
A szerelem megváltoztat mindent benned
A szerelem csak önmagára emlékeztet
Már senki sem tud a
Szerelemről többet énnálam, a szerelemről
Szeretem, ha féltékeny vagy s fáj neked
Szeretem, ha az összevissza képzeleted
Hazudik és énmiattam téved el
Csalok is, mert félek nehogy vége legyen
Keresem hogy hol van ebben értelem
S szeretem, hogy nem találom, azt szeretem
Szeretem, de nem mondom el senkinek
Fecsegek s kihirdetem, hogy szeretem!