Dés és Bereményi - Ez a hely dalszöveg (lyrics)
[Dés és Bereményi - Ez a hely dalszöveg lyrics]
Csak kölcsön-ágy s egy ócska szék
A falra egy ablak is kéne még
Te másnap ezért odarajzolod, s röhögünk
Kiszínezzük a képet
És este jön a nagy csapat
Ülnek a földön és játszanak
Sokszor aludni is ottmaradt valaki
Ez a jó az egészben:
Megvagyunk, s én élvezem
Íme: az első életem
Senki se volt, aki úgy szeret, ahogy én
Sose lesz, ugye, vége? Megyek el
Nem tudom, mért, most mért megyek el?!
A második életem, egy új helyen
Óvatosan magyaráz nekem
S végre megértem, hogy annyi sok helye van
Nekem is van elég hely
Itt szélesek az ablakok, s ha
Fölkelek, ettől is jól vagyok
És neki annyira jó velem az egész!
És az életem így szép
A sorsom így már rendbe’ van
És jól beosztom önmagam
S jönnek is sorban az elmaradt sikerek
Még az arcom is más lett! Megyek el
Nem tudom, mért, most mért megyek el?!
Nem tudom, mért, megyek el
Nem tudom, mért?
És aztán sok lakás és sok lakó
Az ablakból semmi sem látható
Megtörölt polcok, hogy ott legyen a ruhám
Csomagolni se kell már!
Persze, hogy néha már eltévedek
S mind nehezebbek a kofferek
És mégis, és újra csak azt hiszem
Hogy ez jobb! Hogy ez végre most jó lesz
Egy más szoba, egy más személy
Ki felragyog a kedvemért
… és én már mindig csak képzelem
Hogy ez jobb hogy ez végre most jó lesz
Megyek el, nem tudom, mért?
Most mért megyek el?! Nekem kell ez a hely!
Megyek el, nem tudom, mért?
Most mért megyek el? Nekem kell ez a hely
Nekem kell ez a hely! Nem tudom, mért?
Most mért megyek el? Nem tudom, mért?
Nekem kell ez a hely! Most mért megyek el?
Most mért megyek el?! Nekem kell ez a hely!
Megyek el, nem tudom, mért
A falra egy ablak is kéne még
Te másnap ezért odarajzolod, s röhögünk
Kiszínezzük a képet
És este jön a nagy csapat
Ülnek a földön és játszanak
Sokszor aludni is ottmaradt valaki
Ez a jó az egészben:
Megvagyunk, s én élvezem
Íme: az első életem
Senki se volt, aki úgy szeret, ahogy én
Sose lesz, ugye, vége? Megyek el
Nem tudom, mért, most mért megyek el?!
A második életem, egy új helyen
Óvatosan magyaráz nekem
S végre megértem, hogy annyi sok helye van
Nekem is van elég hely
Itt szélesek az ablakok, s ha
Fölkelek, ettől is jól vagyok
És neki annyira jó velem az egész!
És az életem így szép
A sorsom így már rendbe’ van
És jól beosztom önmagam
S jönnek is sorban az elmaradt sikerek
Még az arcom is más lett! Megyek el
Nem tudom, mért, most mért megyek el?!
Nem tudom, mért, megyek el
Nem tudom, mért?
És aztán sok lakás és sok lakó
Az ablakból semmi sem látható
Megtörölt polcok, hogy ott legyen a ruhám
Csomagolni se kell már!
Persze, hogy néha már eltévedek
S mind nehezebbek a kofferek
És mégis, és újra csak azt hiszem
Hogy ez jobb! Hogy ez végre most jó lesz
Egy más szoba, egy más személy
Ki felragyog a kedvemért
… és én már mindig csak képzelem
Hogy ez jobb hogy ez végre most jó lesz
Megyek el, nem tudom, mért?
Most mért megyek el?! Nekem kell ez a hely!
Megyek el, nem tudom, mért?
Most mért megyek el? Nekem kell ez a hely
Nekem kell ez a hely! Nem tudom, mért?
Most mért megyek el? Nem tudom, mért?
Nekem kell ez a hely! Most mért megyek el?
Most mért megyek el?! Nekem kell ez a hely!
Megyek el, nem tudom, mért