DSP - Fekete tükör dalszöveg (lyrics)

Olyan világ jön
Amikor mindenki gyanús lesz, aki szép
És aki tehetséges és akinek jelleme van
A szépség inzultus lesz
A tehetség provokáció és a jellem merénylet!
Mert most ők jönnek a rútak
A tehetségtelenek a jellemtelenek
És leöntik vitriollal a szépet
Bemázolják szurokkal és rágalommal
A tehetséget
Szíven döfik azt, akinek jelleme van

Megmondom őszintén össze vagyok zavarodva
Fojtogat a valóság mint egy anakonda
Mindenki ugyanolyan, mindenki gyönyörű
Mindenki egy buta gyökér, Istenem könyörülj!
Jön az agyhalottak serege műanyag barbik
Szórd a lét a bábukra
De nem érnek egy randit se
Csak gyártjátok a szemetet a netre
Te is mindent beveszel


Nesze a faszom vedd be!
Mindened a külsőségek, miért küzdöttél meg?
Mint egy tamagotchit lájkkal
Etetik a függőséged
Arra vágysz, hogy ingyen élj
Mást hibáztatsz mindenér’
Azé’ vagy még csóró
Mert itt egy kis ész má’ kincset ér
Keress valakit aki majd eltart téged picsa
Túl drága az Gucci, meg az albérlet? dicsak
Minél nagyobb kretén vagy
Annál nagyobb sztár lehetsz
Csak nyelj be egy pár kárszeget
És ők adnak majd hátszelet te gyász alak
Kimosták az agyadat az már salak
Az a kedvenc zenéd amit a legtöbbet játszanak
Hova fajul a kultúra? Hol vannak a műfajok?
A sztárok csak egy krátert
Én meg magam után űrt hagyok
Mindig más a bajod, mégis mindig más a barom
Idegesít már a fajom, ez egy beteg társadalom
Csak okoskodsz te majom, de nem érdekel semmi
Nem érsz te el semmit
Mer nem érdemelsz semmit

Fekete tükör a kép fenyegető
Fekete tükör szinte neked esik
Fekete tükör benne feketeség
Fekete tükör lesírt fekete smink

Ha a hülyéket kell
Megtippelni sokszor alálövök
Ez egy buta generáció, és folyton magán röhög
Szakadéknak megyünk
Csak az veszi aki szárnyal
Fekete tükörbe’ fotózkodunk kacsaszájjal
A kezünkbe kacatok, a batyuba meg kövek
De szépek vagyunk a neten
Jól belőjük a szöget
Meg lecsaljuk a tokát, meg betűrjük a csukán
A címkét
Mer’ vissza kell rakni szelfizés után
Profilképek, üzenetek lettünk
Az emotikonok meg jókat nevetnek helyettünk
Az egyensúly eltűnt, mint a középréteg
Kapacitív képernyők vertek közénk éket
Tükör aki utál, aki szeret, aki él
Az élet színház
És buta mint egy gyerekmatiné
Az emberiség olyan mint a tudat
Csak azt a gondolatot hallja az
Agy amelyik hangosan ugat
Reklámok tolakodnak, ordítanak: nézz rám!
Add nekem a pénzed, legyél te a prédám!
A sötétség behúz mint egy fekete lyuk
Ok-okozat fekete jövőt ír a fekete múlt
Fekete pénz pörög, dolgozunk feketén
A medence fenekén, a Kárpátok között
Fekete felhők közt keressük a napot
De nem találjuk a fényt, már rég elköltözött

Fekete pénz pörög, dolgozunk feketén
A medence fenekén, a Kárpátok között
Fekete felhők közt keressük a napot
De nem találjuk a fényt, már rég elköltözött