Dévényi Ádám - Az asztal lapjára dőlve dalszöveg (lyrics)

Az asztal lapjára dőlve
Egy sokat mulasztott férfi bámul
Egy sokat tapasztalt nőre
Az asztal lapjára dőlve
Lehet, hogy lehetne a lehetetlen
Ugye, más volt minden
És ha nem olyan tehetetlen
Azelőtt ugye minden más, más, más
De mára már eleged lett
Nagyon hamar lerészegedett
Itt az beszél, aki fizet

Az asztal lapjára bámul két korsó után nyúl
És mellé, mellé, hoppá, mellé megint
Na nem azért, hogy most nem az van, hogy izé
De hidd el, nincs értelme, nincs miért és
Megkaparintja megint a korsót
A keze a fonalat
Hidd el, én is, én is, én is hittem
Aztán mégis majdnem egészen
Egészen elfogyott minden már más más



Az asztalra szorítja arcát
Hófehér abroszra mosolyog
Értem én, értem, megértem, drága
De elmúlt, elfogyott, kimerült, kifújt
Vagy hogy is mondjam, izé
Na nem azért, hogy csak úgy
No azért ne haragudj

Az asztal lapjára feszülve
Hófehér arcon fekete korom
Most hova, kivel, minek, miért
Mért épp téged kérdezzelek

Az asztal lapjára dőlve
Az asztal lapjára dőlve
Az asztal lapjára dőlve
Az asztal lapjára dőlve
Az asztal lapjára dőlve