E330! - Álom dalszöveg (lyrics)
[E330! - Álom dalszöveg lyrics]
Talán majd egy új nappal, egy új világban
Ahol minden fejre állt
Ott majd szabadon és boldogan élünk
S mindenki hû társra talál
De addig élünk s szenvedünk
Napról napra vétkezünk
S sokunk mámoros hajnalban csüggedt
Fejjel egyedül lépkedünk
Egy pillanat, amikor azt hittem vége
Kihagytak a gondolatok, semmi rossznak emléke
Nem taszított, nem húzott a mélybe
Nem láttam egy percre
Nem volt semmi fájdalom
Elillant és felszívódott az összes
Könnycsepp a világon egy új világ volt
Ahol minden ember mosolygott
Nem csináltak belõlem
És senkibõl sem bolondot
De vége volt e látomásnak
Újból szorongva ültem
Visszarántott keservesen
Fájt hogy tovább nem repültem
Éhezõ, szomorú, megcsalt lelkek vesznek körbe
Könnyes szemmel
Koszos képpel néznek õk a tükörbe
Jobbról balról osztogatják a sehol
Sem kért parancsot
Alázzák és megvetik a békés
Nyugodt parasztot
Volt egy pillanat, úgy hiányzik
Bárcsak visszatérhetnék
Nyugalommal, mosolyogva
Nem egyedül lépdelnék
De az utca kihalt
Az emberek nyugovóra tértek
Talán e percben elfelejtik
Hogy csalódások érnek
Lehajtom fejem, s elindulok, hosszú
Még az út, a cél
Mámoros hajnalban õt gyászolja és
Siratja a szél
Ahol minden fejre állt
Ott majd szabadon és boldogan élünk
S mindenki hû társra talál
De addig élünk s szenvedünk
Napról napra vétkezünk
S sokunk mámoros hajnalban csüggedt
Fejjel egyedül lépkedünk
Egy pillanat, amikor azt hittem vége
Kihagytak a gondolatok, semmi rossznak emléke
Nem taszított, nem húzott a mélybe
Nem láttam egy percre
Nem volt semmi fájdalom
Elillant és felszívódott az összes
Könnycsepp a világon egy új világ volt
Ahol minden ember mosolygott
Nem csináltak belõlem
És senkibõl sem bolondot
De vége volt e látomásnak
Újból szorongva ültem
Visszarántott keservesen
Fájt hogy tovább nem repültem
Éhezõ, szomorú, megcsalt lelkek vesznek körbe
Könnyes szemmel
Koszos képpel néznek õk a tükörbe
Jobbról balról osztogatják a sehol
Sem kért parancsot
Alázzák és megvetik a békés
Nyugodt parasztot
Volt egy pillanat, úgy hiányzik
Bárcsak visszatérhetnék
Nyugalommal, mosolyogva
Nem egyedül lépdelnék
De az utca kihalt
Az emberek nyugovóra tértek
Talán e percben elfelejtik
Hogy csalódások érnek
Lehajtom fejem, s elindulok, hosszú
Még az út, a cél
Mámoros hajnalban õt gyászolja és
Siratja a szél