Elisabeth (musical) - A Bellaria erkélyén, Bécsben dalszöveg (lyrics)

(Lucheni) : 1869 május
A Burgtheaterben tett látogatás után
Sophie a Bellaria erkélyén élvezi
A friss éjszakai levegőt
Elszunnyad a könyv felett, amit olvas, és

(Ferenc József) : Mama, mért nem érti meg
Hogy ezzel ön csak árt?
Minek űzi ellenem e rémes praktikát?
Mit se bánja házasságom - menjen csődbe csak!
Hagyja abba intrikáit!

(Sophie) : Fiam!
Mondd, ily nagyot hogy tévedhetsz?
Nem én vagyok, ki tönkretesz!
Orrodnál fogva ő vezet
Rajtam így bosszút áll - milyen szégyen!

(Ferenc József) : Üres vád!

(Sophie) : Harcom van véle - s kérded, mért?

(Ferenc József) : S vélem!

(Sophie) : Mert itt a császárság a tét!

(Ferenc József) : Nem hiszem!

(Sophie) : E nőnek birka vagy csupán!

(Ferenc József) :
Voltam én mással, higgye el, nincs különb!

Ám egy császárnénak illik
Fényes példát adni mindig!
Illik önfeláldozóan élni értünk!

-> (Ferenc József szövege) : Ön bántana
És örvend, ha árt, de többé köztünk
Nem kelt viszályt!

(Sophie) : Viszályt?
Istenem, itt sokkal többről van szó!

(Ferenc József) :
Én megszoktam, hogy önt szolgálom
De többet ér a boldogságom! Ön bármit tesz
Én hozzá tartozom!

(Sophie) : Ezt érdemlem, mondd?
Hálád ennyi volt? Tőlem kaptál mindent -
Életed, s trónt! Nem volt könnyű ám
S nem sok haszna lett jégnek lennem, s kőnek
Érted, s ellened! Mindent elhagytál -
Látsz majd szörnyű bajt
És ha késő lesz már, akkor értesz majd!
Értesz majd!