Elisabeth (musical) - Egy házasság állomásai dalszöveg (lyrics)

(Lucheni) :
Hogy Bécsben látja őt, bosszankodik
A jóságos Halál, bősz haragja érthető
Hiszen préda nélkül áll!
S ha mégse smakkol Sissy-nek
E tejbe-vajba frigy
Hát én szerintem nem kizárt
Hogy a Halál intézte így!
Egy házasság állomásai!

Egy éve házas már, de túl magányos sokszor ő
Egy kismadár a társ - a férje ritkán jő!
De még egy házas év, és
Máris szült egy kisleányt
Csak nem szabad, hogy ő nevelje a babát!

(Elisabeth) : Hová tűnt a lányom?

(Sophie) : Nos, magamhoz vettem őt!

(Elisabeth) : Adják vissza, azt kívánom!



(Sophie) : Ne kérd idő előtt!

(Elisabeth) :
Kérdezésem nélkül kapta az ön nevét!
Mért Sophie nak keresztelték?

(Sophie) : Nem kértem véleményt!

(Sophie, udvarhölgyek és közben Elisabeth) :
Franz Joseph, szólj már végre
Hisz ő is csak tovább ez nem megy így!
Egy gyermek még
Ellopta a lányom tőlem, nem bírná
Álnok és irigy! gyermekét!

(Ferenc József) :
Itt nem kell félned, drágám, Itt
Bécsben kell anyuka tudja majd, nevelni őt
Gyermekkel prímán bánik, ha otthon
És csak jót akar! nem tették!

(Elisabeth) : Értem, tehát cserben hagysz!

(Ferenc József) : Mert nem kell most harc!

(Elisabeth) : Cserben hagysz!

(Ferenc József) :
Értsd meg végre, nincs más választásom!

(Lucheni) : Gracie!

(Elisabeth) : Adják vissza a gyermekem!

(Lucheni) : Még egy házas év
És íme, újabb lányka jő, de őt is elviszik -
Sissy hiába sír! De lassan rájön már, hogy
Úgy juthat előbbre ő
Úgy nyer csak csatát, ha alkudozni bír!

1856 október

(Kamarillák I) : Szépségével hatni bírhat
S nem mindegy, hogy merre is hat!
Szép nőt csak, mást se akar
Látni sok olasz, s magyar!
Biztosan sikert hoz ő -
Egy pompás osztrák nő!

(Kamarillák I I) : Meg kell korbácsolni őket
Mind, az összes felkelőket (Mind együtt)
Aztán jöjjön majd a szépség
Hogy a bosszút elfelejtsék!
Szépségével hatni bírhat
S nem mindegy, hogy merre is hat!

(Ferenc József) :
Szépséged hasznot hozhatna, utazz vélem hát!
Bájoddal szolgáld Budán a nagypolitikát!

(Elisabeth) : Add vissza két kislányom -
Ennyit tán kérhetek
S akkor majd a politikában megsegítelek
De el kell vinnünk őket!

(Ferenc József) : Ahhoz kicsinyek még!

(Elisabeth) : Ha ők nem jönnek, én sem!

(Ferenc József) : Legyen kedved szerint!

(Lucheni) : A szép pár tehát útra kelt
Négy éve immár, hogy egybekelt!
De Magyarországon vár reájuk -
Hisz sejtik, ki ő! Vagy nem?

DEBRECEN

(Batthyány Elemér) :
Én ezt a császárt nem köszöntöm!
Ő végeztette ki apámat, csupán, mert
Szabadságot kért a magyaroknak!
Nagyanyám hiába könyörgött kegyelemért!

(Károlyi István) :
Köszöntsd akkor a császárnét! Ő magyar-párti

(Andrássy Gyula) :
Mert az anyósa őt is megfosztotta
A szabadságától, ahogy minket!

(Károlyi István) :
Nézzétek csak meg, szép és büszke!
És milyen szerelmesen néz rá a császár!
Nem is kérdéses, hogy Elisabeth
Legyőzi az anyacsászárnőt!

(Andrássy Gyula) :
És az is lehetséges, hogy rábírja a császárt
Adja meg Magyarországnak a függetlenséget!

(Károlyi István) : Az anyacsászárnőt semmi
Nem érintené érzékenyebben!

(Batthyány Elemér) :
Értem a szövetségesünkké kell
Tennünk Elisabeth-et!

(Károlyi István) :
Én azt hiszem, hogy máris az
Megtanulta a nyelvünket is
Amit az anyósa annyira gyűlöl
A gyermekeivel állítólag csak magyarul beszél

(Batthyány Elemér) :
Mind a két kicsit magával hozta az útra
Betegnek látszanak

(Károlyi István) :
A kis Sophie nak magas láza van
Aggódnak az életéért

(Andrássy Gyula) :
Az aggodalom csak még szebbé teszi!