Elisabeth (musical) - Mert egy császárnénak illik dalszöveg (lyrics)
[Elisabeth musical - Mert egy császárnénak illik dalszöveg lyrics]
(Sophie) : Hol van a császárné?
(Eszterházyné) : Még alszik, felség!
(Sophie) :
Akkor legfőbb ideje, hogy felkeljen!
(Eszterházyné el)
A szép császárné zsenge még
Ráfér még némi segítség!
Míg minden leckét jól megért
Rájön, hogy együttműködni miért jó!
Épp, mint egy paraszt, olyan ő!
(Udvarhölgy) : Tényleg!
(Sophie) : Nem, tudja azt, mi illendő!
(Udvarhölgy) : Kínos!
(Sophie) : Nem engedelmes és nem jó
Ő, mint egy nárcisz, épp olyan önfejű!
Ám egy császárnénak illik
Fényes példát adni mindig!
Illik önfeláldozóan élni értünk!
(Udvarhölgyek) : Csakugyan!
(Elisabeth) : Mi történt?
(Sophie) : Mondd, ennyi alvás mért is kell?
(Elisabeth) : Mért ne?
(Sophie) : A lustulást nem tűröm el!
(Elisabeth) : Oly fáradt lettem!
(Sophie) : Mi bezzeg ötkor felkelünk
Épp, hogy az óra üt minden reggel!
(Elisabeth) : De az én férjem épp arra kért
Pihenjek, friss legyek mára!
(Sophie) : Pihenni mért, hisz elmondta azt
Ma éjjel megkímélt téged a násztól!
(Elisabeth) : Ezt nem hiszem!
(Sophie) : Hát én is alig!
(Elisabeth) :
Hogy lehet ennyire bárdolatlan?
(Sophie) : A fiamnak nincs előttem titka!
(Elisabeth) : Ez nem igaz!
(Sophie) : Csak kérdezd meg tőle!
(Elisabeth) : Megkérdem!
(Sophie) : Mért nem hiszed el?
Csak rosszul jár, ki meg nem ért!
(Elisabeth) : Na persze!
(Sophie) : Ne vesszünk össze, nincs is mért!
(Elisabeth) : Hát nincs is!
(Sophie) : Az etikettet jegyezd meg jól
És meg nem szól senki majd téged!
(Elisabeth) : Hadd üljek lóra!
(Sophie) : Butaság!
(Eszterházyné) : Nem elegáns!
(Sophie) : Egy császárné nem lovagol!
(Eszterházyné) : Rémes szeszély!
(Elisabeth) : Mért volna az?
(Sophie) : Az etikett megtiltja néked ezt
Így hát nem teszed!
(Sophie, Eszterházyné, udvarhölgyek) :
Mert egy császárnénak illik
Fényes példát adni mindig!
Illik önfeláldozóan élni értünk!
(Sophie) : Hadd lássam én a fogsorod!
(Eszterházyné) : Azt látnunk kell!
(Elisabeth) : Mért kéne?
(Sophie) : Tán nem túl nehéz?
(Eszterházyné) : Nyissa már ki hát!
(Sophie) : Túl sárga mind, ez szégyen így!
(Elisabeth) : Ló volnék én?
(Sophie) : No nem, de viszont bálvány!
(Elisabeth) :
Csak kritizál, semmit nem enged
Minden, mit kívánok, elvesz!
(Sophie) :
Azért teszem, hogy végül megértsd
S hű lehess majd a császári elvhez!
(Elisabeth) :
Azt mondom én, hogy féltékeny rám!
(Sophie) :
Féltékeny rád? Hát ez több, mint vicces!
(Elisabeth) : De én
(Sophie) : Tanulj némi szerénységet!
(Elisabeth) : Jó volna
(Sophie) : Nem!
(Elisabeth) : Lépj közbe, Franz Joseph!
Látod, hogy bánt az anyád!
(Sophie) : Fiam, nékem add őt át
(Udvarhölgyek, Eszterházyné) :
Nevelése kemény gondját! Mert
Egy császárnénak illik
Fiam, nékem add őt át
Fényes példát adni mindig!
Nevelése gondját! Illik önfeláldozóan
Élni értünk!
(Elisabeth) : Csak kínoz! Csak láncra fűz!
Segíts! Sose engedj át!
(Ferenc József) :
A szívem, húz, hogy álljak melléd
De hidd el, sokkal jobban tennénk
Ha mégis inkább őrá hallgatnánk!
(Sophie) : Légy kő!
Légy jég!
(Eszterházyné) : Még alszik, felség!
(Sophie) :
Akkor legfőbb ideje, hogy felkeljen!
(Eszterházyné el)
A szép császárné zsenge még
Ráfér még némi segítség!
Míg minden leckét jól megért
Rájön, hogy együttműködni miért jó!
Épp, mint egy paraszt, olyan ő!
(Udvarhölgy) : Tényleg!
(Sophie) : Nem, tudja azt, mi illendő!
(Udvarhölgy) : Kínos!
(Sophie) : Nem engedelmes és nem jó
Ő, mint egy nárcisz, épp olyan önfejű!
Ám egy császárnénak illik
Fényes példát adni mindig!
Illik önfeláldozóan élni értünk!
(Udvarhölgyek) : Csakugyan!
(Elisabeth) : Mi történt?
(Sophie) : Mondd, ennyi alvás mért is kell?
(Elisabeth) : Mért ne?
(Sophie) : A lustulást nem tűröm el!
(Elisabeth) : Oly fáradt lettem!
(Sophie) : Mi bezzeg ötkor felkelünk
Épp, hogy az óra üt minden reggel!
(Elisabeth) : De az én férjem épp arra kért
Pihenjek, friss legyek mára!
(Sophie) : Pihenni mért, hisz elmondta azt
Ma éjjel megkímélt téged a násztól!
(Elisabeth) : Ezt nem hiszem!
(Sophie) : Hát én is alig!
(Elisabeth) :
Hogy lehet ennyire bárdolatlan?
(Sophie) : A fiamnak nincs előttem titka!
(Elisabeth) : Ez nem igaz!
(Sophie) : Csak kérdezd meg tőle!
(Elisabeth) : Megkérdem!
(Sophie) : Mért nem hiszed el?
Csak rosszul jár, ki meg nem ért!
(Elisabeth) : Na persze!
(Sophie) : Ne vesszünk össze, nincs is mért!
(Elisabeth) : Hát nincs is!
(Sophie) : Az etikettet jegyezd meg jól
És meg nem szól senki majd téged!
(Elisabeth) : Hadd üljek lóra!
(Sophie) : Butaság!
(Eszterházyné) : Nem elegáns!
(Sophie) : Egy császárné nem lovagol!
(Eszterházyné) : Rémes szeszély!
(Elisabeth) : Mért volna az?
(Sophie) : Az etikett megtiltja néked ezt
Így hát nem teszed!
(Sophie, Eszterházyné, udvarhölgyek) :
Mert egy császárnénak illik
Fényes példát adni mindig!
Illik önfeláldozóan élni értünk!
(Sophie) : Hadd lássam én a fogsorod!
(Eszterházyné) : Azt látnunk kell!
(Elisabeth) : Mért kéne?
(Sophie) : Tán nem túl nehéz?
(Eszterházyné) : Nyissa már ki hát!
(Sophie) : Túl sárga mind, ez szégyen így!
(Elisabeth) : Ló volnék én?
(Sophie) : No nem, de viszont bálvány!
(Elisabeth) :
Csak kritizál, semmit nem enged
Minden, mit kívánok, elvesz!
(Sophie) :
Azért teszem, hogy végül megértsd
S hű lehess majd a császári elvhez!
(Elisabeth) :
Azt mondom én, hogy féltékeny rám!
(Sophie) :
Féltékeny rád? Hát ez több, mint vicces!
(Elisabeth) : De én
(Sophie) : Tanulj némi szerénységet!
(Elisabeth) : Jó volna
(Sophie) : Nem!
(Elisabeth) : Lépj közbe, Franz Joseph!
Látod, hogy bánt az anyád!
(Sophie) : Fiam, nékem add őt át
(Udvarhölgyek, Eszterházyné) :
Nevelése kemény gondját! Mert
Egy császárnénak illik
Fiam, nékem add őt át
Fényes példát adni mindig!
Nevelése gondját! Illik önfeláldozóan
Élni értünk!
(Elisabeth) : Csak kínoz! Csak láncra fűz!
Segíts! Sose engedj át!
(Ferenc József) :
A szívem, húz, hogy álljak melléd
De hidd el, sokkal jobban tennénk
Ha mégis inkább őrá hallgatnánk!
(Sophie) : Légy kő!
Légy jég!