Elisabeth (musical) - Mint két gálya dalszöveg (lyrics)
[Elisabeth musical - Mint két gálya dalszöveg lyrics]
(Elisabeth) :
Szívünkben érzés, meg erő, de van
Mit meg nem old
Erős a hit, de látod minket fel nem old
Vártunk tán csodád, ám de már nincs miért
Közös út, ha volt is egykor, véget ért
Fáradt gálya éjnek tengerén
De a célunk már más, arra mész te, s erre én
Épp csak összesodort az ár
De a sors az elválaszt már
És nincs kiút, és nincs már több remény
(Ferenc József) :
Ha mindig túl nagyra törsz
Úgy az keveset se ér
(Elisabeth) : Tán te vagy kishitű
(Ferenc József) : Egymásra jól vigyáznunk
Csak az legyen a cél
(Elisabeth) : Milyen roppant egyszerű
(Együtt) :
Próbáld meg egyszer, és az én szememmel láss
Akkor tán érthetnénk mégis majd egymást
Mint két gálya éjnek tengerén
De a célunk már más, arra mész te, s erre én
Kicsit összesodort az ár
De a sors az elválaszt már
Mond mért sápadt így el bennünk a fény?
Te meg én két gálya éjnek tengerén
De a célunk már más, arra mész te, s erre én
-> (Ferenc József szövege) :
Ne bánts hát, ne hagyj el
Ne dobj el, hisz szeretnélek én
Ne bánts hát, ne hagyj el
Ne dobj el, a magány nem segít
(Együtt) : Kicsit összesodort az ár
De a sors az elválaszt már
Mondd mért sápadt így el bennünk a fény?
(Ferenc József) : Ne dobj el!
(Elisabeth) :
No hidd el, ami elmúlt, nincsen már!
Szívünkben érzés, meg erő, de van
Mit meg nem old
Erős a hit, de látod minket fel nem old
Vártunk tán csodád, ám de már nincs miért
Közös út, ha volt is egykor, véget ért
Fáradt gálya éjnek tengerén
De a célunk már más, arra mész te, s erre én
Épp csak összesodort az ár
De a sors az elválaszt már
És nincs kiút, és nincs már több remény
(Ferenc József) :
Ha mindig túl nagyra törsz
Úgy az keveset se ér
(Elisabeth) : Tán te vagy kishitű
(Ferenc József) : Egymásra jól vigyáznunk
Csak az legyen a cél
(Elisabeth) : Milyen roppant egyszerű
(Együtt) :
Próbáld meg egyszer, és az én szememmel láss
Akkor tán érthetnénk mégis majd egymást
Mint két gálya éjnek tengerén
De a célunk már más, arra mész te, s erre én
Kicsit összesodort az ár
De a sors az elválaszt már
Mond mért sápadt így el bennünk a fény?
Te meg én két gálya éjnek tengerén
De a célunk már más, arra mész te, s erre én
-> (Ferenc József szövege) :
Ne bánts hát, ne hagyj el
Ne dobj el, hisz szeretnélek én
Ne bánts hát, ne hagyj el
Ne dobj el, a magány nem segít
(Együtt) : Kicsit összesodort az ár
De a sors az elválaszt már
Mondd mért sápadt így el bennünk a fény?
(Ferenc József) : Ne dobj el!
(Elisabeth) :
No hidd el, ami elmúlt, nincsen már!