Elleborum - Az élet sója dalszöveg (lyrics)

Átölelhet a magány
Hisz te is szebb napokat láttál
Lépd át nyugodtan a korlátokat
Nem vagy több egyszerű bábnál
Kinéztek maguknak odafenn
Egész nap változik színed
Engedj be s te is beengedtetsz
Csak ne legyen kőből a szíved

Még gondolat sem voltál, mikor ő már tudta
Gyorsítva éled életed, kapkodva és futva
De az út szélénél néha-néha
Néha meg-megállva nem a torkod kap vizet
Csak a kezed kulcsolod imára

Megragadott a pillanat
Ebből már nem szabadulhatsz
Messze van még a hazai part
Hisz az Óperencián túl laksz
Lepereg előtted életed
Mint homokszem lábfejedről
De megragadt benned a pillanat s
Már nem szabadulhatsz ebből

Nem már nem
Már nem szabadulhatsz már nem szabadulhatsz
Mert

Fel-feldobott kő vagy, visszazuhansz a földre
Zivatar után vagy faág, lebegsz félig letörve
Te vagy az élet sója, csíped a világ szemét
Mely rajtad pihen tétlen
S miattad veszti eszét

Segíts magadon, kérlek, s megsegít az Isten
Nincs már fegyvered, egy árva szavad sincsen
De mégis van, ajándékba kaptad ezt a hármat
Hogy köszönöm, szeretlek, bocsánat