Emil.Rulez! - Rovar vagy! dalszöveg (lyrics)
[Emil.Rulez! - Rovar vagy! dalszöveg lyrics]
Rovar vagy! Kikelsz egy napon
Egy naponta megnyíló ébrenlét
Lyukon át szemléled
Amit érteni vélsz, de mert
Látod, hogy mekkora hát, meglep a félsz
Rezeg az egész, áthat a hangja
A dolgok képe a szemedet marja
Mozogni tudsz és kerget az éhed
Ha üzekedsz máris serken az élet
Menni enni, menni enni, menni aludni ébredni
Ennyi lenni csak egy alvó
Szaró, béna kicsike lény
Csak annak örülhetsz, hogy hív a fény
Féreg vagy végleg, aki a fény felé araszol
Az ördög kezében ott az aeroszol
Megtett centikben persze nincs hiány
De a méter csak mennyiség, a minőség az irány
Rájössz aztán, hogy a fény útnak is látható
Irány, arány, erény, új dimenzió
Nincs is sok időd mert a lét erodál
Repülni tanulsz hát, kúszni derogál
Fejjel az ablaknak épphogy még épp ésszel
Nem tudod áttörni, nem érted mért vérzel
Arccal az üvegnek újra, újra meg újra
Végül ott felkszel eltörve, lefújva
Vagy ha valamit kapisgálsz végre a világból
Átjutsz az üvegen és a világ kitárul
Ugyan úgy vonz a fény
De most szállhatsz bármerre
Nem éred el, s nem érted, hogy hogy
Benne vagy magad is teljesen tökig
Nyakig ebben
Az egészben és a picike részletekben
Körbe ölel, mint egy puha megvetett ágy
Levés közben jön meg a létvágy
S ha emlékszel még, hogyan jutottál
Át, a földről az égbe
Ha most úgy varázsolnád a világot
Egy fokkal mégújjabbra megint
Újra csak azt látnád, hogy
Valaki betekint kintről
Azaz te valahogy megint bent vagy
S ettől a remény néha kicsit elhagy
Félsz a haláltól és
Mindig megszületsz ezáltal
Nem érted? Beszélj egy tiszavirággal!
Egy naponta megnyíló ébrenlét
Lyukon át szemléled
Amit érteni vélsz, de mert
Látod, hogy mekkora hát, meglep a félsz
Rezeg az egész, áthat a hangja
A dolgok képe a szemedet marja
Mozogni tudsz és kerget az éhed
Ha üzekedsz máris serken az élet
Menni enni, menni enni, menni aludni ébredni
Ennyi lenni csak egy alvó
Szaró, béna kicsike lény
Csak annak örülhetsz, hogy hív a fény
Féreg vagy végleg, aki a fény felé araszol
Az ördög kezében ott az aeroszol
Megtett centikben persze nincs hiány
De a méter csak mennyiség, a minőség az irány
Rájössz aztán, hogy a fény útnak is látható
Irány, arány, erény, új dimenzió
Nincs is sok időd mert a lét erodál
Repülni tanulsz hát, kúszni derogál
Fejjel az ablaknak épphogy még épp ésszel
Nem tudod áttörni, nem érted mért vérzel
Arccal az üvegnek újra, újra meg újra
Végül ott felkszel eltörve, lefújva
Vagy ha valamit kapisgálsz végre a világból
Átjutsz az üvegen és a világ kitárul
Ugyan úgy vonz a fény
De most szállhatsz bármerre
Nem éred el, s nem érted, hogy hogy
Benne vagy magad is teljesen tökig
Nyakig ebben
Az egészben és a picike részletekben
Körbe ölel, mint egy puha megvetett ágy
Levés közben jön meg a létvágy
S ha emlékszel még, hogyan jutottál
Át, a földről az égbe
Ha most úgy varázsolnád a világot
Egy fokkal mégújjabbra megint
Újra csak azt látnád, hogy
Valaki betekint kintről
Azaz te valahogy megint bent vagy
S ettől a remény néha kicsit elhagy
Félsz a haláltól és
Mindig megszületsz ezáltal
Nem érted? Beszélj egy tiszavirággal!