Essemm - Járom a világot (ft. Palej Niki) dalszöveg (lyrics)
[Essemm - Járom a világot ft. Palej Niki dalszöveg lyrics]
A szakadék szélén mért ülünk?
Belehalnánk, de mégsem szédülünk
A jó csak úgy születik, hogy még legyen
Ismersz, nem vagyok döntésképtelen
A világ, amiben élek, egy csónak
Hogyha épp nem jön egy hullám, jól vagy
De elsodor az ár, és visz mindent
Nem mindegy, mi van kint és itt bent
Ideje elengednem a múltat
Idegen idelent, ami múlhat
Rossz vagyok, nem tagadom, tudtad
Néztelek, mikor a szemed lehunytad
Ilyen az ember, csak utána kérdez
Az idő lassan, de biztosan mérgez
Tudom, a kirakat sokszor megtéveszt
És a valóság már túl későn ébreszt
El kell engednem a múltat
De téged nem tudlak elengedni
Sokszor abba kellett volna hagyni
De semmi sem tud elfeledtetni
Én csak járom a világot
Már csak magamban kiáltok
Mért nem tudlak elfeledni?
Mért nem tudlak nem szeretni?
Mindig ugyanaz az üzenet a sorokból
Felépítettük a várunkat a romokból
Lábnyom a homokból, vége egy útnak
Úszom, mert kint visszahúznak
És jöhet 20 nap, jöhet még 10
Az életünk marad ugyanaz a mélyvíz
Ahol nincs korlát, ahol nincs zátony
De nem bánom, ha fájni kell, fájjon
Megyek, hogy közelebb is jöjjön a fény
Ami rég lángolt, az mára csak szén
Ez nem egy szán, ami ha kell, majd visz
A tűz forró, de elnyel a víz
Eddig sikerült minden, de feledni
Nem ugyanaz, mint feladni és nevetni
Írom a dolgokat, szedem a lépteket
Feledem az éveket és az emlékeket
El kell engednem a múltat
De téged nem tudlak elengedni
Sokszor abba kellett volna hagyni
De semmi sem tud elfeledtetni
Én csak járom a világot
Már csak magamban kiáltok
Mért nem tudlak elfeledni?
Mért nem tudlak nem szeretni?
Belehalnánk, de mégsem szédülünk
A jó csak úgy születik, hogy még legyen
Ismersz, nem vagyok döntésképtelen
A világ, amiben élek, egy csónak
Hogyha épp nem jön egy hullám, jól vagy
De elsodor az ár, és visz mindent
Nem mindegy, mi van kint és itt bent
Ideje elengednem a múltat
Idegen idelent, ami múlhat
Rossz vagyok, nem tagadom, tudtad
Néztelek, mikor a szemed lehunytad
Ilyen az ember, csak utána kérdez
Az idő lassan, de biztosan mérgez
Tudom, a kirakat sokszor megtéveszt
És a valóság már túl későn ébreszt
El kell engednem a múltat
De téged nem tudlak elengedni
Sokszor abba kellett volna hagyni
De semmi sem tud elfeledtetni
Én csak járom a világot
Már csak magamban kiáltok
Mért nem tudlak elfeledni?
Mért nem tudlak nem szeretni?
Mindig ugyanaz az üzenet a sorokból
Felépítettük a várunkat a romokból
Lábnyom a homokból, vége egy útnak
Úszom, mert kint visszahúznak
És jöhet 20 nap, jöhet még 10
Az életünk marad ugyanaz a mélyvíz
Ahol nincs korlát, ahol nincs zátony
De nem bánom, ha fájni kell, fájjon
Megyek, hogy közelebb is jöjjön a fény
Ami rég lángolt, az mára csak szén
Ez nem egy szán, ami ha kell, majd visz
A tűz forró, de elnyel a víz
Eddig sikerült minden, de feledni
Nem ugyanaz, mint feladni és nevetni
Írom a dolgokat, szedem a lépteket
Feledem az éveket és az emlékeket
El kell engednem a múltat
De téged nem tudlak elengedni
Sokszor abba kellett volna hagyni
De semmi sem tud elfeledtetni
Én csak járom a világot
Már csak magamban kiáltok
Mért nem tudlak elfeledni?
Mért nem tudlak nem szeretni?