Essemm - Régóta dalszöveg (lyrics)
[Essemm - Régóta dalszöveg lyrics]
Én már régóta elvesztem
És nem kell senki, hogy kimentsen
A mélység nyúl értem, hogy ellopjon
Itt érzem már magamat otthon
Úgy érzem, hogy lehúz a mélybe
Ott vagyok, mégsem érek révbe
Lassan lebomlanak a szép emlékek
Megfejthetetlen vagyok, egy széfben élek
Kívánjatok sok jót, rosszat, szépet
Lent maradok, majd integetek a gépnek
Több száz száj súg a fülembe, hogy térj meg
Nem megyek körétek, nem lesznek kötelékek
A gyengék könnye mindig a földre cseppen
Az érzéseket magamban megöltem csendben
A megjátszások fel az égig kúsznak
De ha máris kuss van, egymaguk elcsúsznak
Itt a házam nézd meg, végtelen a birtok
Régen elkéstetek azzal, hogy kinyírtok
Minden lábnyom bomba, felette ostrom
Ez a sorsom, itt vagyok otthon
Én már régóta elvesztem
És nem kell senki, hogy kimentsen
A mélység nyúl értem, hogy ellopjon
Itt érzem már magamat otthon
Áldott legyen ki engem áldottá tett
Nem szállok már el, eleget álltam már lent
A világom pont jó, ami körbevesz puszta
A ravaszt a fejemnél én leszek ki meghúzza
Meghal egy terv még amikor egy ötlet
Itt köveket görget eléd az aki törtet
Nézz rám, én vagyok az akit megöltek
De most azok vesztenek, akik akkor győztek
Nem lent, hanem fent tart fogva a ketrec
Nem én vagyok akit kell, és akit megmenthetsz
Felettem táncolnak, de azok csak bábok
Lehet álnok, de szertefoszlott álmok
A vak sötétség közepén tüzet gyújtok
El a tükör elől fent, több tízen bújtok
Kialszik a tűz, ez volt ami várt
Gyere nézd meg, hogy hol él aki lát
Én már régóta elvesztem
És nem kell senki, hogy kimentsen
A mélység nyúl értem, hogy ellopjon
Itt érzem már magamat otthon 4x
És nem kell senki, hogy kimentsen
A mélység nyúl értem, hogy ellopjon
Itt érzem már magamat otthon
Úgy érzem, hogy lehúz a mélybe
Ott vagyok, mégsem érek révbe
Lassan lebomlanak a szép emlékek
Megfejthetetlen vagyok, egy széfben élek
Kívánjatok sok jót, rosszat, szépet
Lent maradok, majd integetek a gépnek
Több száz száj súg a fülembe, hogy térj meg
Nem megyek körétek, nem lesznek kötelékek
A gyengék könnye mindig a földre cseppen
Az érzéseket magamban megöltem csendben
A megjátszások fel az égig kúsznak
De ha máris kuss van, egymaguk elcsúsznak
Itt a házam nézd meg, végtelen a birtok
Régen elkéstetek azzal, hogy kinyírtok
Minden lábnyom bomba, felette ostrom
Ez a sorsom, itt vagyok otthon
Én már régóta elvesztem
És nem kell senki, hogy kimentsen
A mélység nyúl értem, hogy ellopjon
Itt érzem már magamat otthon
Áldott legyen ki engem áldottá tett
Nem szállok már el, eleget álltam már lent
A világom pont jó, ami körbevesz puszta
A ravaszt a fejemnél én leszek ki meghúzza
Meghal egy terv még amikor egy ötlet
Itt köveket görget eléd az aki törtet
Nézz rám, én vagyok az akit megöltek
De most azok vesztenek, akik akkor győztek
Nem lent, hanem fent tart fogva a ketrec
Nem én vagyok akit kell, és akit megmenthetsz
Felettem táncolnak, de azok csak bábok
Lehet álnok, de szertefoszlott álmok
A vak sötétség közepén tüzet gyújtok
El a tükör elől fent, több tízen bújtok
Kialszik a tűz, ez volt ami várt
Gyere nézd meg, hogy hol él aki lát
Én már régóta elvesztem
És nem kell senki, hogy kimentsen
A mélység nyúl értem, hogy ellopjon
Itt érzem már magamat otthon 4x