Esőváró - Esőváró dalszöveg (lyrics)
[Esőváró - Esőváró dalszöveg lyrics]
Ülnek a varjak a fa tetején
Az alkalomra várnak
Ezernyi magot szór a szél
A magok a szélben szállnak
Fekete kövek és fehérek
Egymáshoz bújnak némán
Hamisan mosolygó esőcseppek másznak
Az égi létrán
Széllel szemben
Elszántan kutyák csaholnak a porban
Szélesre kitárt ablakok bezárulnak irányomban
A fa tetejéről riadtan rebbennek
A varjak szét
Már látom, már látom a vihar lehunyt szemét
Esőre várok az esőre várók különös izgalmával
Cseppet sem bánom, ha bőrig ázom
Mert a vihar elmúltával
Szemtelenül nevethetek fel, fel az ég felé
Azt hiszem, ha valaki látná, megértené
Birodalmának romjait a fény
Egyre messzebbről nézi
Pocsolyák víztükrében egy villámcsapás
Önmagát igézi nincs nyoma életnek
A félelemnek ma senki nem szolgája
Állok a város határán, morajló jelre várva
Elragad, visz az út magával
A hegyek hörögve hívnak
Sziklarepesztő hangjukon az ég bálnái sírnak
Csavargólétem darabkáját nyakamban
Láncon hordom
Hagyom, hadd, vigyen az ösvény
Önmagam igazán nincs mitől óvnom
Esőre várok az esőre
Várók különös izgalmával
Csobogók, árkok partjainál hömpölyög
Már a víz-ár meg-megáll, aztán elindul
Folyót ölel át a hídnál
Talpamra tapad, kapaszkodik belém a sár
Mint egy dallam sártól és daltól és elszálló
Varjaktól valami újat kaptam
Az alkalomra várnak
Ezernyi magot szór a szél
A magok a szélben szállnak
Fekete kövek és fehérek
Egymáshoz bújnak némán
Hamisan mosolygó esőcseppek másznak
Az égi létrán
Széllel szemben
Elszántan kutyák csaholnak a porban
Szélesre kitárt ablakok bezárulnak irányomban
A fa tetejéről riadtan rebbennek
A varjak szét
Már látom, már látom a vihar lehunyt szemét
Esőre várok az esőre várók különös izgalmával
Cseppet sem bánom, ha bőrig ázom
Mert a vihar elmúltával
Szemtelenül nevethetek fel, fel az ég felé
Azt hiszem, ha valaki látná, megértené
Birodalmának romjait a fény
Egyre messzebbről nézi
Pocsolyák víztükrében egy villámcsapás
Önmagát igézi nincs nyoma életnek
A félelemnek ma senki nem szolgája
Állok a város határán, morajló jelre várva
Elragad, visz az út magával
A hegyek hörögve hívnak
Sziklarepesztő hangjukon az ég bálnái sírnak
Csavargólétem darabkáját nyakamban
Láncon hordom
Hagyom, hadd, vigyen az ösvény
Önmagam igazán nincs mitől óvnom
Esőre várok az esőre
Várók különös izgalmával
Csobogók, árkok partjainál hömpölyög
Már a víz-ár meg-megáll, aztán elindul
Folyót ölel át a hídnál
Talpamra tapad, kapaszkodik belém a sár
Mint egy dallam sártól és daltól és elszálló
Varjaktól valami újat kaptam