Evita - Eva és Che keringője dalszöveg (lyrics)
[Evita - Eva és Che keringője dalszöveg lyrics]
Che: Meddig tart még ez a förtelmes tánc?!
Félek, nem bírom gyomorral már!
Ez a színjáték pompás találmány!
A rosszmájú nézőre kutyakorbács vár!
El kell, hogy menjek, de megkérdem tőled:
Mondd, meddig kell bámulnunk még
A megváltó, szent asszony képét
Míg százezrek szenvednek, s tűnnek
El börtönben, ugyanúgy, mint rég?!
Eva: Jobb is, ha eltűnsz, te szédült bohóc
Siess, vár rád a mártír-brigád!
Csak tudnám, hogy mit vársz még tőlem?!
Ha partner kell harcodhoz, keress hozzá mást!
A kormányzás, drágám, egy ősrégi játék
És adott a játékszabály!
A favágók döntsék a tőkét!
Én beérem azzal, hogy néhány
Jó emberem boldoggá teszem
És rajonghat értem a nép!
Itt a sátán! Közöttünk jár ezer éve!
Kormányok buknak és nincs soha béke!
Mondd, miért lennék őrült
Hogy új harcot kezdjünk?!
A régit, éppen, hogy megnyertük
Újabb nagy kockázat nem kell!
Fordulj máshoz!
Che:
Meddig tart fönt ez a felpumpált léggömb
Mondd, mi lesz, ha fordul a szél?!
Ha egyszer a jövőbe néznél
Már tudnád, hogy elkéstél, átlépünk rajtad
Hisz számodra nincs többé cél!
Eva: Hát menj el, s ha felfordulsz
Nem sír majd senki!
Csak játszd el a névtelen hőst!
De mielőtt olajra lépnél, még
Megkérdem tőled, mondd, mit kéne tennem?!
Ha száz évig élnék, tán akkor se győzném:
Oly végtelen a gond, a nyomor, s a bűn!
Itt a sátán! Közöttünk jár ezer éve!
Kormányok buknak és nincs soha béke!
A szép vörös zászlód, majd lobogtasd máshol
Itt nem kell!
Küzdj meg a dzsungellel, vérezz a hegyekben
De innen tűnj el, drágám!
Ó bárcsak száz évig élhetnék!
Félek, legyűr a gyöngeség
Adj még időt, ó, én teremtőm!
Nézd! Szívem harcol, de meddig még?
Testem széthull, és itt a vég
Harminckét év ez hát egy élet
Che: Én azt hittem, hogy minden ideköt
De börtön lett az "áldott szülőföld"!
És látnom kell: hazám egy név csupán!
Oly mindegy már: El Salvador
Dél-Vietnám, Bolívia, Jemen, kongó!
Győz majd egy új világ!
Félek, nem bírom gyomorral már!
Ez a színjáték pompás találmány!
A rosszmájú nézőre kutyakorbács vár!
El kell, hogy menjek, de megkérdem tőled:
Mondd, meddig kell bámulnunk még
A megváltó, szent asszony képét
Míg százezrek szenvednek, s tűnnek
El börtönben, ugyanúgy, mint rég?!
Eva: Jobb is, ha eltűnsz, te szédült bohóc
Siess, vár rád a mártír-brigád!
Csak tudnám, hogy mit vársz még tőlem?!
Ha partner kell harcodhoz, keress hozzá mást!
A kormányzás, drágám, egy ősrégi játék
És adott a játékszabály!
A favágók döntsék a tőkét!
Én beérem azzal, hogy néhány
Jó emberem boldoggá teszem
És rajonghat értem a nép!
Itt a sátán! Közöttünk jár ezer éve!
Kormányok buknak és nincs soha béke!
Mondd, miért lennék őrült
Hogy új harcot kezdjünk?!
A régit, éppen, hogy megnyertük
Újabb nagy kockázat nem kell!
Fordulj máshoz!
Che:
Meddig tart fönt ez a felpumpált léggömb
Mondd, mi lesz, ha fordul a szél?!
Ha egyszer a jövőbe néznél
Már tudnád, hogy elkéstél, átlépünk rajtad
Hisz számodra nincs többé cél!
Eva: Hát menj el, s ha felfordulsz
Nem sír majd senki!
Csak játszd el a névtelen hőst!
De mielőtt olajra lépnél, még
Megkérdem tőled, mondd, mit kéne tennem?!
Ha száz évig élnék, tán akkor se győzném:
Oly végtelen a gond, a nyomor, s a bűn!
Itt a sátán! Közöttünk jár ezer éve!
Kormányok buknak és nincs soha béke!
A szép vörös zászlód, majd lobogtasd máshol
Itt nem kell!
Küzdj meg a dzsungellel, vérezz a hegyekben
De innen tűnj el, drágám!
Ó bárcsak száz évig élhetnék!
Félek, legyűr a gyöngeség
Adj még időt, ó, én teremtőm!
Nézd! Szívem harcol, de meddig még?
Testem széthull, és itt a vég
Harminckét év ez hát egy élet
Che: Én azt hittem, hogy minden ideköt
De börtön lett az "áldott szülőföld"!
És látnom kell: hazám egy név csupán!
Oly mindegy már: El Salvador
Dél-Vietnám, Bolívia, Jemen, kongó!
Győz majd egy új világ!