Fekete Dávid - Árnyékdal dalszöveg (lyrics)
[Fekete Dávid - Árnyékdal dalszöveg lyrics]
Az árvaság vak rémület
Büntetés a felnőtt élet
A sorsomat most hogy vonszoljam én
Egymagam?
Egy láthatatlan villanás
Nem vezet már kézen fogva
Az éj sötét és félelmes ölén
Most hogy nőjek fel én?
A kérdés csak az:
Az árnyékom hogy lépjem át?
A sorsom ellen mit tegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
És felnőtt már is hogy legyek?
Kérdezni hogy kell annak, ki sejti önmagát?
És hogy lesz szabad
Ha a saját árnyát sosem lépi át?
A szép üveggömb összetört
Nem véd többé gyermek álom
És száz cserép közt
Sebzett szívvel állsz tétován
Ha rád zuhan egy zord világ
Hogy bírnád el gyönge vállal?
Átkozódhatsz senki nem felel
De érzed: menni kell
A kérdés csak az:
Az árnyékom, hogy lépjem át?
A múlttól búcsút hogy vegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
Miért bánt a lelkiismeret?
Hogy száll az ember
Ha földre rántja önmagát?
És hogy lesz szabad
Ha a saját árnyát sosem lépi át?
Félelem, mely fojtogat
Súlytól görnyed vállam
Faggatózó csend gyötör
És nincsen válasz arra, hogy miért?
Rejtőzködő szemek de mégis tudom követ
Az árnyékom követ
És érzem, hogy egy napon elpusztít még!
Kérdezni, kérdezni, kérdezni hogy kell?
Nézd, hogyan lépjem át? Félek a sorstól!
Hogy lennék dróton rángó báb?
Hogy éljek így? Hogyan éljek így?
Nincs válasz!
Árnyékom hogyan lépjem át?!
Büntetés a felnőtt élet
A sorsomat most hogy vonszoljam én
Egymagam?
Egy láthatatlan villanás
Nem vezet már kézen fogva
Az éj sötét és félelmes ölén
Most hogy nőjek fel én?
A kérdés csak az:
Az árnyékom hogy lépjem át?
A sorsom ellen mit tegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
És felnőtt már is hogy legyek?
Kérdezni hogy kell annak, ki sejti önmagát?
És hogy lesz szabad
Ha a saját árnyát sosem lépi át?
A szép üveggömb összetört
Nem véd többé gyermek álom
És száz cserép közt
Sebzett szívvel állsz tétován
Ha rád zuhan egy zord világ
Hogy bírnád el gyönge vállal?
Átkozódhatsz senki nem felel
De érzed: menni kell
A kérdés csak az:
Az árnyékom, hogy lépjem át?
A múlttól búcsút hogy vegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
Miért bánt a lelkiismeret?
Hogy száll az ember
Ha földre rántja önmagát?
És hogy lesz szabad
Ha a saját árnyát sosem lépi át?
Félelem, mely fojtogat
Súlytól görnyed vállam
Faggatózó csend gyötör
És nincsen válasz arra, hogy miért?
Rejtőzködő szemek de mégis tudom követ
Az árnyékom követ
És érzem, hogy egy napon elpusztít még!
Kérdezni, kérdezni, kérdezni hogy kell?
Nézd, hogyan lépjem át? Félek a sorstól!
Hogy lennék dróton rángó báb?
Hogy éljek így? Hogyan éljek így?
Nincs válasz!
Árnyékom hogyan lépjem át?!