Firkin - Rettenthetetlen, mert van a törvény és van az igazság dalszöveg (lyrics)
[Firkin - Rettenthetetlen, mert van a törvény és van az igazság dalszöveg lyrics]
Rettenthetetlen
Mert van a törvény és van az igazság
Hullámzott az árpa tábla ott
Várt rám szerelmem
Két szerelem harca dúlt háborgó szívemben
Egyik feléje másik pedig Írhon felé hajla
Miközben lágyan fújt a szél
És hullámzott az árpa
Nehéz volt kimondanom mi ketté tépett minket
De nehezebb a lánc mi rabbá tette népeinket
Mondtam néki: sziklák közt ér
Már engem a hajnal
Árpatábla szegletén harcos társaimmal
Csókjaimmal itattam fel eleredő könnyét
Erdő felől lövés zúzta szét a mező csendjét
Puskagolyó fúrta át szép szerelmem szívét
Árpatáblán karjaim közt kilehelte lelkét
Mint a Rettenthetetlen átmegyek a falon
Mint a golyó, zúdul vér a folyó
Nincs olyan erő, mi az utamba állna
És nem akarok élni térden állva
Akkor inkább meghalok a lábamon
Mert egy mázsás teher van a vállamon
És úgy nevezik azt, hogy szabadság
Mert van a törvény és van az igazság
Megölhettek, de nem mentek vele semmire
Mert százan állnak a helyemre
S viszik tovább a zászlót!
Azért mondom csak ezt a pár szót
Hogy nyissátok ki a szívetek
És ez a jó útra vezet benneteket
Mert én vagyok az utolsó Hegylakó
S csak egy maradhat ez a jó, JÓ!
Vérrel mostam le a vért dúló csaták dombján
Elhantoltam szerelmem, árpa a tábla sarkán
Sírja mellett járok olykor
Hajnalban vagy éjjel, a szívem hasad
Ha hallom ahogy az árpa leng a széllel
Mert van a törvény és van az igazság
Hullámzott az árpa tábla ott
Várt rám szerelmem
Két szerelem harca dúlt háborgó szívemben
Egyik feléje másik pedig Írhon felé hajla
Miközben lágyan fújt a szél
És hullámzott az árpa
Nehéz volt kimondanom mi ketté tépett minket
De nehezebb a lánc mi rabbá tette népeinket
Mondtam néki: sziklák közt ér
Már engem a hajnal
Árpatábla szegletén harcos társaimmal
Csókjaimmal itattam fel eleredő könnyét
Erdő felől lövés zúzta szét a mező csendjét
Puskagolyó fúrta át szép szerelmem szívét
Árpatáblán karjaim közt kilehelte lelkét
Mint a Rettenthetetlen átmegyek a falon
Mint a golyó, zúdul vér a folyó
Nincs olyan erő, mi az utamba állna
És nem akarok élni térden állva
Akkor inkább meghalok a lábamon
Mert egy mázsás teher van a vállamon
És úgy nevezik azt, hogy szabadság
Mert van a törvény és van az igazság
Megölhettek, de nem mentek vele semmire
Mert százan állnak a helyemre
S viszik tovább a zászlót!
Azért mondom csak ezt a pár szót
Hogy nyissátok ki a szívetek
És ez a jó útra vezet benneteket
Mert én vagyok az utolsó Hegylakó
S csak egy maradhat ez a jó, JÓ!
Vérrel mostam le a vért dúló csaták dombján
Elhantoltam szerelmem, árpa a tábla sarkán
Sírja mellett járok olykor
Hajnalban vagy éjjel, a szívem hasad
Ha hallom ahogy az árpa leng a széllel