Fontos@szöveg - Debreceni Márk - Halhatatlanok Tragédiája dalszöveg (lyrics)
[Fontos@szöveg - Debreceni Márk - Halhatatlanok Tragédiája dalszöveg lyrics]
Kopott, koszos, bársonykalapja
Maradna… súgja sóhaja:
Megint itt járt a mosoly tolvaja!
Ajtó becsuk kettőre zárja
Ma is… talán utoljára
Lesz e bátorsága lépni?
Egyet előre, az égre nézni?
Repülni fel, de zuhanni lefele kell!
Szükséges szárnyat bontani?
El kell oldani a kötelékeket
Melyek bábjátékra köteleznének!
A Karma karmazsin zsinórján
Ne rángasson az élet kínpadán!
Te lehettél volna, aki nem szétszórja
Minden egyes álomfoszlányom!
Én meg csak hagynám formáljon!
Csokorba fonnál mint a rózsát
De nélküled nézd, nem bírom!
A világ elnyel, lehunyt szemmel
Száradt szirmaim szorítom
Szerepet játszom egy némafilmben
Felirat nincs a mozgóképen
Értelmetlen… csak én nézem
Magamat untatom a mindennapokon
Monoton vonatom vontatom át
Senki se hall és senki se lát?
Észrevétlenül tovább áll
Nem keressük hírét se hamvát
Lesz e bátorsága lépni?
Egyet előre, az égre nézni?
Repülni fel, de zuhanni lefele kell!
Szükséges szárnyat bontani?
El kell oldani a kötelékeket
Melyek bábjátékra köteleznének!
A Karma karmazsin zsinórján
Ne rángasson az élet kínpadán!
Választás nincs! Az élet a dramaturg!
Megszoksz, megszöksz? valahogyan alakul?
A művészetnek molekulája
Az egyszerű ember problémája:
Halhatatlanok tragédiája
Te lehettél volna, aki nem szétszórja
Minden egyes álomfoszlányom!
Én meg csak hagynám formáljon!
Csokorba fonnál mint a rózsát
De nélküled nézd, nem bírom!
A világ elnyel, lehunyt szemmel
Száradt szirmaim szorítom
Maradna… súgja sóhaja:
Megint itt járt a mosoly tolvaja!
Ajtó becsuk kettőre zárja
Ma is… talán utoljára
Lesz e bátorsága lépni?
Egyet előre, az égre nézni?
Repülni fel, de zuhanni lefele kell!
Szükséges szárnyat bontani?
El kell oldani a kötelékeket
Melyek bábjátékra köteleznének!
A Karma karmazsin zsinórján
Ne rángasson az élet kínpadán!
Te lehettél volna, aki nem szétszórja
Minden egyes álomfoszlányom!
Én meg csak hagynám formáljon!
Csokorba fonnál mint a rózsát
De nélküled nézd, nem bírom!
A világ elnyel, lehunyt szemmel
Száradt szirmaim szorítom
Szerepet játszom egy némafilmben
Felirat nincs a mozgóképen
Értelmetlen… csak én nézem
Magamat untatom a mindennapokon
Monoton vonatom vontatom át
Senki se hall és senki se lát?
Észrevétlenül tovább áll
Nem keressük hírét se hamvát
Lesz e bátorsága lépni?
Egyet előre, az égre nézni?
Repülni fel, de zuhanni lefele kell!
Szükséges szárnyat bontani?
El kell oldani a kötelékeket
Melyek bábjátékra köteleznének!
A Karma karmazsin zsinórján
Ne rángasson az élet kínpadán!
Választás nincs! Az élet a dramaturg!
Megszoksz, megszöksz? valahogyan alakul?
A művészetnek molekulája
Az egyszerű ember problémája:
Halhatatlanok tragédiája
Te lehettél volna, aki nem szétszórja
Minden egyes álomfoszlányom!
Én meg csak hagynám formáljon!
Csokorba fonnál mint a rózsát
De nélküled nézd, nem bírom!
A világ elnyel, lehunyt szemmel
Száradt szirmaim szorítom