Fontos@szöveg - Pásztor Csilla - Médea dalszöveg (lyrics)
[Fontos@szöveg - Pásztor Csilla - Médea dalszöveg lyrics]
Megszokássá vált, hogy vágod a torkomat
Hosszú a sor, a tied is markolták
Eloltották az önérzeted lángját
Hullik a könnyed de a szavaid némák
Nem tudok rájönni mi épp a problémád
Nem érintettél, nem öleltél soha
A szereteted eldugtad, ki tudja, hogy hova
Tudom hogy nehéz és tudom hogy fáj
De az élet ilyen mióta világ a világ
Ha változást akarsz nem elég utalgatni
A vég előtt egy perccel ultimátumot adni
Fogd be a számat majd sírj a megváltóért
De te sem hiszed már
Hogy jön fentről segítség
Gőgösen hordod a pepita köves utcán
A mártírarcot amit belőlem faragtál
Fáj, ez nekem is fáj szólj már hozzám
Megöl a némaság fáj, nagyon fáj
Fáj
Bővített értelmezés hozzáadása
Ha tudja, miről beszél az előadó, tud olvasni a sorok között, és ismeri a dal történetét, akkor értelmezheti a szöveget. Szerkesztőink ellenőrzése után a dal hivatalos interpretációjaként adjuk hozzá!
Legutóbbi értelmezések a dalszövegekhez