Friderika - Békeföld dalszöveg (lyrics)
[Friderika - Békeföld dalszöveg lyrics]
Az út mentén sírnak a fák
A felhőket vállukon hordják
Csak tompa utcazaj a fáradt szél port kavar
El innen, el innen hamar
Felhők fölött a végtelen
Tudom már, hogy vár valahol
Távol túl mindenen Békeföld
Rohan a város, az emberek
De én tudom, hogy mit tegyek
Elfelejtem a régi életem
Felhők fölött a végtelen
Tudom már, hogy vár valahol
Távol túl mindenen Békeföld
Úgy múlnak a nappalok
De már él bennem a remény
Nemsokára ott vagyok Békeföld
Ahová visz az út tudom, hogy ott van az a
Hely ami csak az enyém ahová hazamennék
Tudom, hogy jó barátként várnál rám
Ha érkeznék felhők fölött a végtelen
Tudom már, hogy vár valahol
Távol túl mindenen Békeföld
Úgy múlnak a nappalok
De már bennem él a remény
Nemsokára ott vagyok Békeföld
Felhők fölött a végtelen
Tudom már, hogy vár valahol
Távol túl mindenen Békeföld
Bővített értelmezés hozzáadása
Ha tudja, miről beszél az előadó, tud olvasni a sorok között, és ismeri a dal történetét, akkor értelmezheti a szöveget. Szerkesztőink ellenőrzése után a dal hivatalos interpretációjaként adjuk hozzá!
Legutóbbi értelmezések a dalszövegekhez