Friderika - Távol a Föld dalszöveg (lyrics)

Az állomáson állt kabátját összehúzta
Elmúlt a nyár a szél elsodorta
Napfény sütött rá de mégis fázott szegény
Bíztattam, vár rá egy távoli világ
Az a nagy szobor, a neon fáklyaláng
Csak fogta két kezem, de tudtam
Nem lesz már enyém r: Távol a Föld
Távol a szó távolra száll a nagy madár
Elrepült a boldogság elszállt vele
Messzire jár mondd, merre indulsz
És mért nem érkezel sehová

Hazafelé mentem a Margit hídon át
Ő akkor már a tenger fölött szállt
Éjjel felhívott, alig értettem szavát
R: Távol a Föld távol a szó
Távolra száll a nagy madár
Elrepült a boldogság elszállt vele
Messzire jár mondd, merre indulsz
És mért nem érkezel sehová

Furcsa volt, hogy a sötét éjszakán
A Hold is alszik, de ő jóreggelt kíván
Gondolsz-e rám? - kérdi a távolból
De válaszom nem hallja már r: Távol a Föld
Távol a szó távolra száll a nagy madár
Elrepült a boldogság elszállt vele
Messzire jár mondd, merre indulsz
És mért nem érkezel sehová