Gaál Gabriella és Madarász Katalin - Kis lak áll a nagy Duna mentében dalszöveg (lyrics)
[Gaál Gabriella és Madarász Katalin - Kis lak áll a nagy Duna mentében dalszöveg lyrics]
Oh mi drága e lakocska nékem!
Könnyben úszik két szemem pillája
Valahányszor emlékszem reája
Bár maradtam volna benne végig!
De az embert vágyai vezérlik
Vágyaimnak sólyomszárnya támadt
S odahagytam őslakom s anyámat
Kínok égtek a szülőkebelben
Hogy bucsúmnak csókját ráleheltem
S kínja lángi el nem aluvának
Jéggyöngyétől szeme harmatának
Mint ölelt át reszkető karával!
Mint marasztott esdeklő szavával!
Oh, ha akkor látok a világba:
Nem marasztott volna tán hiába
Szép reményink hajnalcsillagánál
A jövendő tündérkert gyanánt áll
S csak midőn a tömkelegbe lépünk
Venni észre gyászos tévedésünk
Engem is hogy csillogó reményem
Biztatott csak, minek elbeszélnem?
S hogy mióta járom a világot
Bolygó lábam száz tövisre hágott
Szép hazámba ismerősök mennek
Jó anyámnak tőlök mit izenjek?
Szóljatok be, földiek, ha lészen
Útazástok háza közelében
Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse
Mert fiának kedvez a szerencse
Ah, ha tudná, mily nyomorban élek
Megrepedne a szive szegénynek!