Galaxisok - Haver dalszöveg (lyrics)

Előszobákban lerúgott tornacipők, házibulik
A lehúzott redőny résein át néztük
Hogy hajnalodik
Bemindenezve táncoltunk a teraszon
Fél háromig, és álltuk a félelem óránként
Ránk törő hullámait

A vécé hideg csempéjéhez
Szorítottam a homlokomat és imádkoztam
Hogy örökké tartson ez a pillanat
Vagy ha nem is a pillanat
Hát akkor legalább a délután
És maradjunk huszonkét évesek
Egy sarokház teraszán

De hiába vártuk, hogy történjen valami
Mindegy, hogy mi, csak legyen már valami
Szétszóródtunk szegedre, pécsre
Felszálltunk a hévre vagy egy londoni gépre
Vagy otthon maradtunk
A legmesszebb mindenkitől

De évente kétszer még felhívjuk
Egymást és találkozunk
És próbálunk pont annyit meginni
Amennyit régen tudtunk
Aztán legkésőbb éjfélkor szédülve
Köpködve elindulunk a házakba
Amikben örökre elmúlt a gyerekkorunk

És hiába várjuk, hogy történjen valami
Mindegy, hogy mi, csak legyen már valami
Visszamegyünk Szegedre, Pécsre
Felszállunk a hévre vagy egy londoni gépre
Vagy otthon maradunk
A legmesszebb mindenkitől

Előszobákban lerúgott tornacipők, házibulik
A lehúzott redőny résein át nézük
Hogy hajnalodik
Bemindenezve táncoltunk a teraszon
Fél háromig, mintha tízezer éve lett volna
És egyre csak távolodik