Genitív - Eső dalszöveg (lyrics)
[Genitív - Eső dalszöveg lyrics]
Már lemondtam a zöldről
Így táplálom a jelenem őszinte minden sorom
Nem tagadom miket tettem
Köptessen a pálinka, ne tapadjon vér kezemhez
Áldott legyen mindenki, ki hűséges a telephez
Énem egyik darabja csak költene míg bírna
Másik fele tagadna és többé nem sírna
Egyenesben életem, tudom hova tartozom
Van egy lány akiért
Bármelyik csillagot lehozom
Nem félek a holnaptól
Mögöttem nem egy támasz
Kevesebb a kérdés, és egyre több a válasz
Nem bánom a tetteim
Meg nem bánom a szárnyaim
Ezektől lesznek igazán értékesek vágyaim
Az életem egy dalba, egy naplón a polcomon
Építem és nem pedig csak foltozom
Klikkemmel a téren, csak kérdezed kik ezek
Akkor élek igazán, ha magadban a kezek
Tiszta még a szívem, levedlettem a mocskot
Átéltem a szarból, úgyhogy megértem a gondod
Lemondtam a szépről, a spanjaim szeméből
Látom mennyit érek, te meg óvakodj a pénztől
Megvakít az ábránd, egy illúzió csupán
Hogy ő az akit kerestem az életemnek fonalán
Ha sötét van, kérlek te mutass majd utat
Ha kell nekem egy jel
Ami helyes irányt mutat
Magamnak csinálom, még mindig nem a pénzér
Csóró maradok, aki hülye úgyis elítél
Ismered a stílusom, meg vágod minden tettem
A mennyországot én mindig magamban kerestem
Vagy benned, engem nem vezet a bűntudat
Megelégszek annyival, amennyi nekem maradt
Kibontom a szárnyaim, ezt várom a zenétől
Hogy mire fogom vinni, majd úgyis kiderül
Így táplálom a jelenem őszinte minden sorom
Nem tagadom miket tettem
Köptessen a pálinka, ne tapadjon vér kezemhez
Áldott legyen mindenki, ki hűséges a telephez
Énem egyik darabja csak költene míg bírna
Másik fele tagadna és többé nem sírna
Egyenesben életem, tudom hova tartozom
Van egy lány akiért
Bármelyik csillagot lehozom
Nem félek a holnaptól
Mögöttem nem egy támasz
Kevesebb a kérdés, és egyre több a válasz
Nem bánom a tetteim
Meg nem bánom a szárnyaim
Ezektől lesznek igazán értékesek vágyaim
Az életem egy dalba, egy naplón a polcomon
Építem és nem pedig csak foltozom
Klikkemmel a téren, csak kérdezed kik ezek
Akkor élek igazán, ha magadban a kezek
Tiszta még a szívem, levedlettem a mocskot
Átéltem a szarból, úgyhogy megértem a gondod
Lemondtam a szépről, a spanjaim szeméből
Látom mennyit érek, te meg óvakodj a pénztől
Megvakít az ábránd, egy illúzió csupán
Hogy ő az akit kerestem az életemnek fonalán
Ha sötét van, kérlek te mutass majd utat
Ha kell nekem egy jel
Ami helyes irányt mutat
Magamnak csinálom, még mindig nem a pénzér
Csóró maradok, aki hülye úgyis elítél
Ismered a stílusom, meg vágod minden tettem
A mennyországot én mindig magamban kerestem
Vagy benned, engem nem vezet a bűntudat
Megelégszek annyival, amennyi nekem maradt
Kibontom a szárnyaim, ezt várom a zenétől
Hogy mire fogom vinni, majd úgyis kiderül