Ghymes - Fabula dalszöveg (lyrics)

Meglátta a kóró a szép szőlő szemeit
Mér' nem lehetnének egyszer végre nekem is?
Nyögött egyet, nyögött kettőt
Varjú ejtett levet a fejére
Végül öszvér igényt tartott
Jelöletlen száraz fenekére

Elment egyszer a bolond
A bölcshöz veszekedni, azt mondják
Hogy a különbség köztünk csak szemernyi
Várjál - szól a bölcs -
Most éppen verset írok az Isteni Porba
Én is, én is - szólt a bolond -, verset
Bölcset jól összetaposta

Hentes ment az orvoshoz - hisz
Társak vagyunk - mondja
Te is késsel, én is bárddal bemegyünk a húsba
Akkor igyunk - szól az orvos -, itt a bor
Egy hálás beteg hozta
De a hentes nem várta meg
Gondolkodik ezeken azóta

Hiába könyörög a malacnak a madár
Repüljön, de nincs szárnya
Ez egy ilyen szabály

Malac ment az iskolába zeneórát venni
Hogyha veszek fél kilót
Na végülis az mennyi?
Megszólal a szerelemmel poklot
Mennyet kibékítő nóta csúf ez - mondta -, s
Visszabújt a kismalac a büdös, meleg ólba

Hiába könyörög