Gáspár Laci - Kikötők (duett Szekeres Adriennel) dalszöveg (lyrics)

Van az úgy, hogy éjszaka nem
Jön az álmok évada
Csak a csend ölel át idebent

Van az úgy, hogy elkísér
Különös érzés benned él
Nem is új, mégis más ragyogás

Kikötők, azok a rég volt szép
Idők, üzen a part
Nyugtalan vérem hajt feléd oly rég

Van az úgy, hogy én
Vagyok, akiben minden felragyog
Ami volt, s így dalol, szabadon

Talán - mint az óceán -
Végtelen - ez a szerelem

Van az úgy, hogy visszatérsz
Ahonnan indulni is félsz
Ha a múlt megkísért utadon

Voltak fák, csillagok, voltak
Arcok, lábnyomok
Ne tagadd, megmaradt, ami fáj

Kikötők, azok a rég volt szép
Idők, üzen a part
Nyugtalan vérem hajt feléd oly rég
Kikötők, azok a rég volt szép
Idők, üzen a part
Nyugtalan vérem hajt feléd oly rég

Van az úgy, hogy visszatérsz
Ahonnan indulni is félsz
Ha a múlt megkísért utadon

Hisz voltak fák, csillagok
Voltak arcok, lábnyomok
Ne tagadd, megmaradt, ami fáj

Igen, így maradt
Örökké végtelen ragyogás nélküled
A szerelem, A szerelem