Gável testvérek - Magyar tékozló dalszöveg (lyrics)

Hallod-e te szemtelened?
Fellázadtam, lám, ellened
Nem volt nekem jó a neved
Sem házad, de sem kenyered
Elhagytalak, magam vagyok
A hangodér' majd meghalok
Elhagytalak, megam vagyok
A hangodér' majd meghalok

Elhagytalak, magam vagyok
Az éjjelbe' csak sírhatok
Mndent adtál, semmim nincsen
Bánatom lett minden kincsem
Hozd fel, Isten, azt a Napot
Hadd süsse fel a harmatot
A fűszálról a harmatot
A szívemből a bánatot

Fölkelt a Nap fényes útján
Nehéz lelkem szánakozván
Az volna jó: látni házad
Koldus-szívem már nem lázad
Bocsáss meg, hogy tévelyegtem
Jóságodat elfeledtem
Bocsáss meg, és szeress nagyon
Szemedben ég az irgalom

Gyűrűt húztál az ujjamra
Köntöst tettél a vállamra
Elvesztem, de megkerültem
Otthonomat, ím' megleltem
Megleltem, ha orcád látom
Szemeidben tisztálkodom
Megtisztulok hófehérre
Bízom Benned minden vészbe'!