Gyöngyvér - Banális tündérek dalszöveg (lyrics)

Oly hideg, és beteg ez a világ
Mely gyermekként kép volt szobánk falán
Tündököltünk, mint nyíló virág
S tündér vágy miénk volt igazán

De az álmokat képzelet kidobtuk
Oh, ez fáj még kívánunk mégis temetünk
Ha a disznó fejű úr ránk néz

Volt egyszer, láttuk még, láttunk tán igazán
Csillogó otthon s még, hulló levelek városát
Lesz egyszer, látunk még, látunk majd igazán
Csodák százát az égen s Gaiat, ki mianyánk

Túl rideg, és fagyos ez a világ
Mely gyermekként szép volt s lelkünk vidám
Ábránd föld bent vár reánk
De haldoklik már, oh igazán

Érzelmek hűtlen urai
Ezt a mesét rólunk írják
Áldozzuk, félredobjuk menedékünk, fantáziánk

Mesztic csodák, ha jönnek
Bűvölnek, ajkunkba vesznek
Királyunk csendre intjük
S ha kell, hát megkövezzük

Érezzük, s élvezzük
Mint a fantom urunkká lesz
Később tán kérdezzük
De a válasz bolonddá tesz