Gyöngyvér - Őstűz dalszöveg (lyrics)

[Gyöngyvér - Őstűz dalszöveg lyrics]

Emlékszem, hamvakból éltem én
Bánatom selymes trónusán
Testvérként szerettem árnyaim
Féltem a Fény mézes szavát

Szemeim világa lassan megtér
S átlátom az édes szenvedést:
Mégis, enyém a vérző a múlt
Sebeim léte nem tévedés!

Érzem, ahogy az élet íze hajt:
Nincs pillanat, mi a mélyben tart!
Feláldozom, oh a valótlant mi valót ad

Volt idő, mikor arcomon maszk feszült
S vidáman sírt a lelkem majd
Cseppekből tengerré váltam én
Romokból kastély lettem

Érzem, ahogy az élet íze hajt:
Nincs pillanat, mi a mélyben tart!


Feláldozom, oh a valótlant mi valót ad

Érzem, ahogy az élet íze hajt:
Nincs pillanat, mi a mélyben tart!
Feláldozom, oh a valótlant mi valót ad

Értelmezés a számára


Adja hozzá az értelmezést

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z #
Értelmez