Gyöngyvér - Őstűz dalszöveg (lyrics)
[Gyöngyvér - Őstűz dalszöveg lyrics]
Emlékszem, hamvakból éltem én
Bánatom selymes trónusán
Testvérként szerettem árnyaim
Féltem a Fény mézes szavát
Szemeim világa lassan megtér
S átlátom az édes szenvedést:
Mégis, enyém a vérző a múlt
Sebeim léte nem tévedés!
Érzem, ahogy az élet íze hajt:
Nincs pillanat, mi a mélyben tart!
Feláldozom, oh a valótlant mi valót ad
Volt idő, mikor arcomon maszk feszült
S vidáman sírt a lelkem majd
Cseppekből tengerré váltam én
Romokból kastély lettem
Érzem, ahogy az élet íze hajt:
Nincs pillanat, mi a mélyben tart!
Feláldozom, oh a valótlant mi valót ad
Érzem, ahogy az élet íze hajt:
Nincs pillanat, mi a mélyben tart!
Feláldozom, oh a valótlant mi valót ad
Bánatom selymes trónusán
Testvérként szerettem árnyaim
Féltem a Fény mézes szavát
Szemeim világa lassan megtér
S átlátom az édes szenvedést:
Mégis, enyém a vérző a múlt
Sebeim léte nem tévedés!
Érzem, ahogy az élet íze hajt:
Nincs pillanat, mi a mélyben tart!
Feláldozom, oh a valótlant mi valót ad
Volt idő, mikor arcomon maszk feszült
S vidáman sírt a lelkem majd
Cseppekből tengerré váltam én
Romokból kastély lettem
Érzem, ahogy az élet íze hajt:
Nincs pillanat, mi a mélyben tart!
Feláldozom, oh a valótlant mi valót ad
Érzem, ahogy az élet íze hajt:
Nincs pillanat, mi a mélyben tart!
Feláldozom, oh a valótlant mi valót ad
Bővített értelmezés hozzáadása
Ha tudja, miről beszél az előadó, tud olvasni a sorok között, és ismeri a dal történetét, akkor értelmezheti a szöveget. Szerkesztőink ellenőrzése után a dal hivatalos interpretációjaként adjuk hozzá!
Legutóbbi értelmezések a dalszövegekhez