Ossian - A küldetés dalszöveg (lyrics)

A város felett lebegett
Majd egy toronyra szállt
Meghajlott háttal, barázdált arccal
Ősz hajú angyal már sejti rég, hogy céltalan
Ami célja még van, reménytelen
Mert az ember ilyen: embertelen
Mégis, maga sem tudja, hogy mért
Eljött valamiért mint éles kés, a szenvedés
Hosszú ráncokat vés
Arcán a felhő, fájdalom-fákból végtelen erdő
Bánat és bűn, láthatta: ezeréves társak
Hiába minden újjászületnek, feltámadnak
Mégis, maga sem tudta, hogy mért
Eljött valamiért
Dolgok, 'mit néha senki sem ért
De tesszük valamiért

Küldetés, könnyeinkből élő ezüst eső
Szavainkból ébredő erő
Küldetés, sóhajtásunk sodró tavaszi szél
Arra bíztat: aki meg nem áll, mindent elér

Itt volt egy angyal, már messze jár
Nem történt semmi ez volt a dolga, és ő már
Tudta: ez volt a végső
Utolsó útja a búcsúja

Küldetés, könnyeinkből élő ezüst eső
Szavainkból ébredő erő
Küldetés, sóhajtásunk sodró tavaszi szél
Arra bíztat: aki meg nem áll, mindent elér