Edda Művek - Csillagúton jöttem dalszöveg (lyrics)

Szembejött az éjjel hideg sötétséggel
Ketté akart tépni, hogy megtanuljak félni
Hogy ne szóljon az ének
Hogy ne álljak a fénybe
Hogy senki ne higgye el
Hogy van Isten az égben

Tûz lobogjon benned, hûség önmagadhoz
Harmatcsepp vizébõl földszagot szippantok
A napfelkeltét várom, csillagúton jöttem
Velem van az Isten, szél röpítsen engem

Röpítsen föl, vagy vágjon a földhöz
Míg az Isten föl nem oldoz
Röpítsen föl, vagy vágjon a földhöz
Míg az Isten engem végképp föl nem oldoz
Föl nem oldoz

Szembejött a reggel tele reménységgel
Tüzet vet az égre, csodás napfelkelte
Lódobogást hallok, nyílvesszõ süvít föl
Odafentrõl szólít valaki az égbõl

Azt mondja, hogy higgyek, és tegyem a dolgom
Fényes lesz a puszta, ahogyan azt mondom
Fényes lesz az ember, fényes lesz a gyermek
Tiszta emberségbõl teremtenek embert

Röpítsen föl, vagy vágjon a földhöz
Míg az Isten föl nem oldoz
Röpítsen föl, vagy vágjon a földhöz
Míg az Isten föl nem oldoz

Röpítsen föl, vagy vágjon a földhöz
Míg az Isten föl nem oldoz
Röpítsen föl, vagy vágjon a földhöz
Míg az Isten engem végképp föl nem oldoz

Röpítsen föl, vagy vágjon a földhöz
Míg az Isten föl nem oldoz
Röpítsen föl, vagy vágjon a földhöz
Míg az Isten föl nem oldoz

Röpítsen föl, vagy vágjon a földhöz
Míg az Isten föl nem oldoz
Röpítsen föl, vagy vágjon a földhöz
Míg az Isten engem végképp föl
Nem oldoz, föl nem oldoz, föl nem oldoz