Edda Művek - Munkásélet dalszöveg (lyrics)
[Edda Művek - Munkásélet dalszöveg lyrics]
Balfülével hallgat a jobb sajnos süket
Megpróbál elképzelni és halkan motyog
A nevem Kovács István és vak vagyok
Voltam szegény paraszt voltam szegény munkás
Gyakran voltam éhes de csak mentem tovább
Sztálinvárosban már majdnem sikerült
De aztán a szerencse valahogy elkerült
Munkásélet így kétezer felé
Munkás élet nem így képzeltem én
Munkásélet már nem is lázadok
Hisz csak egy elfelejtett vak munkás vagyok
Nem lát már semmit kiszolgáltatott
Asszonya nélkül lehet már rég halott
A múltkorában sajnos rosszul léphetett
A combja eltört szegény, mit szenvedhetett
Gyanakvó arca ma nem lát borotvát
Nadrágja kék színű és barna a kabát
Őt nem zavarja az asszonya figyel
Inget vált rajta mindenre Ő ügyel
Mutatja reszketve hogy van kitüntetés
Van oklevél is és ez itt a végzés
Az áll benne kőkeményen
Hogy (még) nem elég beteg
Nem jár a (kor) kedvezmény meg is dögölhetek