Eccentrics - Anonim Altruisták dalszöveg (lyrics)

A fényképem a fényképedet csókolja
Lehetetlen szerelmünk egy odatévedt
Pók szövi
Életem kocka, de gúla vagyok benne
Megfordulásomat a térfogat
Ellehetetlenítette
Tudom, hogy te is hajszárítóddal fürdesz
Az áram felejtést provokál emlékeink sírján
Szobor vagyok ágyam négylábú talapzatán
Mi szilárdan álló kontinens a világóceánban
Hol kegytárgyakkal, kibiztosított
Fegyverekkel
Hajótöröttek hajszálnyi deszkájukon úsznak
De én, magzatvízből tutajommal jöttem
Fényjelzéseket adtam le sok
Csukott szemhéj felé
De átaludtak, úgy mindent, mint a medve
Tudom nemcsak negyven százalék az
Életből az álom, de miért van
Hogy halott kacsák gágogását hallom?
Kik a párnám tollaiért nekem életüket adták
Altruisták! Ők tudták miért születtek!
Nem hiszem
Hogy céljuk közt az élet ott lett volna

Ha lehunyom szemem, meglátom a tested
És nem érhetek hozzád
Mert átvállaltam leprád
Pantomimmal súgni akartam még valamit
De szavam közben amputáltak rosszakaró erők
Ahogy asztalát a láb vevőantennáját rádió
Zebráját a csík: lényegemet vesztettem
De érted kiállhatok az argentínok ellen
És beküszködöm féllábal a vb döntő gólját
Hogy nyerjenek, és hogy érjek hozzá labdához
A kedvencedért izgulván a cipőjévé válok
De mint tolakodást, ha úgylátod e dolgot
Akkor a legszebb pillanatban is
Majd elleszek egy polcon
De ha nap süt rád és
Blúzod mellett vállad ég, én ott lennék egy
Észrevétlen, rádsimuló váladék
De te kinyomsz, mint
Egy túlérett nagypattanást
A tükörre placcsanok
Látod akkor is csak engem látsz
Hát bocs! Tehát mégsem illünk össze
Kérdezd meg az Istent
Életünk miért így kötözte