Echo of Dalriada - A rab gólya (részlet) dalszöveg (lyrics)

Árva gólya áll magában
Egy teleknek a lábjában
Felrepülne, messze szállna, messze messze
Tengerekre, csakhogy el van metszve szárnya

Tűnődik, féllábon állván
El-elunja egyik lábán
Váltogatja, cserélgeti, abban áll a
Mulatsága, ha beléun, újrakezdi

Szárnya mellé dugta orrát
Messze nézne, de ha nem lát!
Négy kerítés, négy magas fal:
Jaj, mi haszna! Bár akarna
Kőfalon nem látni átal

Még az égre fölnézhetne
Arra sincsen semmi kedve:
Szabad gólyák szállnak ottan jobb hazába
De hiába! Ott maradt ő, elhagyottan

Várja, várja, mindig várja
Hogy kinő majd csonka szárnya
S felrepül a magas égig, hol a pálya
Nincs elzárva s a szabadság honja kéklik

Őszi képet ölt a határ
Nincsen rajta gólyamadár
Egy van már csak: ő, az árva, mint az a rab
Ki nem szabad, keskeny ketrecébe zárva

Még a darvak hátra vannak
Mennek ők is, most akarnak:
Nem nézi, csak hallja őket, mert tudja jól
Ott fenn mi szól, ismeri a költözőket

Megkísérté egyszer-kétszer:
Nem bírná-e szárnya még fel
Hej, dehogynem bírná szárnya, csak ne volna
Hosszú tolla oly kegyetlen megkuszálva!

Árva madár, gólya madár
Sohse nő ki tollad, ne várd
Soha többé, fagyos télig mert, ha épen
Nő is szépen: Rossz emberek elmetélik!