Echo of Dalriada - Ágnes asszony 2. rész dalszöveg (lyrics)

Nosza sírni, kezd zokogni
Sűrü záporkönnye folyván:
Liliomról pergő harmat
Hulló vizgyöngy hattyu tollán

"Méltóságos nagy uraim!
Nézzen Istent kegyelmetek:
Sürgetős munkám van otthon
Fogva én itt nem űlhetek"

"Mocsok esett lepedőmön
Ki kell a vérfoltot vennem!
Jaj, ha e szenny ott maradna
Hová kéne akkor lennem!"

Összenéz a bölcs törvényszék
Hallatára ily panasznak
Csendesség van hallgat a száj
Csupán a szemek szavaznak

"Eredj haza, szegény asszony!
Mosd fehérre mocskos lepled
Eredj haza, Isten adjon
Erőt ahhoz és kegyelmet"

S Ágnes asszony a patakban
Lepedőjét újra mossa
Fehér leplét, tiszta leplét
A futó hab elkapdossa

Mert hiában tiszta a gyolcs
Benne többé semmi vérjel:
Ágnes azt még egyre látja
S épen úgy, mint akkor éjjel

Virradattól késő estig
Áll a vízben, széke mellett:
Hab zilálja rezgő árnyát
Haja fürtét kósza szellet

Holdvilágos éjjelenkint
Mikor a víz fodra csillog
Maradozó csattanással
Fehér sulyka messze villog

És ez így megy évrül-évre
Télen-nyáron, szünet nélkül
Harmat-arca hő napon ég
Gyönge térde fagyban kékül

Őszbe fordul a zilált haj
Már nem holló, nem is ében
Torz-alakú ránc verődik
Szanaszét a síma képen

S Ágnes asszony a patakban
Régi rongyát mossa, mossa -
Fehér leple foszlányait
A szilaj hab elkapdossa