Echo of Dalriada - Szent László 2. rész dalszöveg (lyrics)

Ide, ide, jó vitézek!
Gyűjti népét Laczfi Endre
Hát egyszer csak vad futással
Bomlik a pogányság rende
Nagy tolongásnak miatta
Szinte már a föld is rendül
Sok megállván, mint egy bálvány
Leragad a félelemtül

Sokat elüt gyors futtában
A repülő kurta csákány
Sok ki sem mozdul helyéből
Maga rab lesz, lova zsákmány
Foglyul esett a vezér is
Atlamos, de gyalázatja
Életét meg nem válthatja

Fel, Budára, Laczfi Endre
Számos hadifoglyot indít
Annyi zászló - annyi préda
Ritka helyen esik, mint itt
Rabkötélen a tatárság
Félelemtül még mind reszket
És vezeklik és ohajtja
Fölvenni a szent keresztet

Hogy elértek Nagy-Váraddá
- Vala épen László napja -
Keresztvízre áll a vad faj
Laczfi lévén keresztapja
Összegyűl a tenger néző
Hinni a csodába, melyet
Egy elaggott, sírba hajlott
Ősz tatárnak nyelve hirdet:

Nem a székely, nem is Laczfi
Kit Isten soká megtartson
Hanem az a: László! László!
Az győzött le minket harcon
A hívásra ő jelent meg
Vállal magasb mindeneknél
Sem azelőtt, sem azóta
Nem láttuk azt a seregnél

Nagy lovon ült a nagy férfi
Arca rettentő felséges
Korona volt a fejében
Sáraranyból, kővel ékes
Jobb kezében, mint a villám
Forgolódott csatabárdja:
Nincs halandó, földi gyarló
Féreg, aki azt bevárja

Mert nem volt az földi ember
Egy azokból, kik most élnek
Feje fölött szűz alakja
Látszott ékes nőszemélynek
Koronája napsugárból
Oly tündöklő, oly világos -
Monda a nép: az Szent László
És a Szűz, a Boldogságos

S az öreg tatár beszédét
Noha kétség nincs felőle
Bizonyítá a templomnak
Egy nem szavajátszó őre:
Hogy három nap a sírboltban
Lászlót hiába kereste
Negyed napra, átizzadva
Találtatott boldog teste