Edda Művek - Munkásélet dalszöveg (lyrics)

Hatvannégy évesen maga elé mered
Balfülével hallgat a jobb sajnos süket
Megpróbál elképzelni és halkan motyog
A nevem Kovács István és vak vagyok

Híd: Voltam szegény paraszt
Voltam szegény munkás gyakran voltam éhes
De csak mentem tovább sztálinvárosban már
Majdnem sikerült, de aztán a szerencse
Valahogy elkerült

Ref: Munkásélet
Így kétezer felé munkás élet
Nem így képzeltem én munkásélet
Már nem is lázadok hisz csak egy elfelejtett
Vak munkás vagyok

Nem lát már semmit kiszolgáltatott
Asszonya nélkül lehet már rég halott
A múltkorában sajnos rosszul léphetett
A combja eltört szegény, mit szenvedhetett

Gyanakvó arca ma nem lát borotvát
Nadrágja kék színű és barna a kabát
Őt nem zavarja az asszonya figyel
Inget vált rajta mindenre Ő ügyel

Mutatja reszketve hogy van kitüntetés
Van oklevél is és ez itt a végzés
Az áll benne kőkeményen
Hogy (még) nem elég beteg
Nem jár a (kor) kedvezmény meg is dögölhetek